Bruno Gröning (1906-1959)
Társadalmi ellentétes vita egy rendkívüli emberről
1949-ben Bruno Gröning neve egyetlen éjszaka leforgása alatt a német nyilvánosság reflektorfényébe került. A sajtónak, rádiónak, hiradónak állandó témája lett. A fiatal köztársaság lélegzetvisszafojtva figyelte a „Csodadoktor“ körüli eseményeket - ahogyan hamarosan nevezték őt. Filmet készítettek róla, tudományos vizsgálóbizottságot hívtak egybe, a hatóságok egészen a legfelsőbb grémiumig foglalkoztak Bruno Gröning esetével. A nordrheinwestfáliai szociális miniszter pert indított ellene a természetgyógyász törvény megszegése vádjával. A bajor miniszter ellenben azt mondta, hogy egy ilyen „kivételes jelenség“ működését nem szabad paragrafusok közé szorítani. A bajor belügyminiszter „önálló szeretetszolgálatnak“ nevezte Gröning működését.
A teljes néprétegben heves vitát váltott ki Bruno Gröning esete. Az érzelmi hullámok a magasba szöktek. Papok, orvosok, újságírók, jogtudósok, politikusok és pszichológusok - mindnyájan Bruno Gröningről beszéltek. Csodálatos gyógyításai egyesek szerint egy felsőbb hatalom kegyelmi ajándékai voltak, mások sarlatánságnak minősítették. De a gyógyulások tényét orvosi vizsgálatok igazolták.
Világméretű érdeklődés egy egyszerű munkás iránt
Bruno Gröning 1906-ban született Danzigban A háború után üldözöttként Nyugatnémetországba emigrált, egyszerű dolgozó volt. A legkülönbözőbb munkákból tartotta fenn magát; volt ács, gyári- és kikötői munkás, táviratkihordó, gyengeáramú szerelő. Most hirtelen ott állt a nyilvános érdeklődés kö-zéppontjában. Csodagyógyításainak híre hamarosan elterjedt az egész világon. Minden országból jöttek betegek, kérőlevelek és ajánlatok. Gyógyulást keresők tizezrei keresték fel működési helyeit. Forradalom kezdődött az orvostudományban.
Tiltások, bírósági eljárások és profitéhes munkatársak szorításában
De az ellenfelek is megjelentek. Befolyásos orvosok, egyházi funkcionáriusok, jogtudósok és egykori munkatársak mindent megmozgattak, hogy Bruno Göning működését megakadályozzák. Megtiltották, hogy gyógyítson, pert indítottak ellene. Minden törekvése, hogy működése rendezett körülmények között történjék, meghiúsult, részben az iránytadó társadalmi erők ellenállása, részben munkatársainak tehetetlensége vagy profitéhsége miatt. Amikor Bruno Gröning 1959 januárjában meghalt, az utolsó per éppen folyamatban volt. Az eljárást beszüntették, érvényes ítéletet soha nem hoztak ellene. De sok kérdés nyitott maradt.
