A Gröning-Szövetség
Remény a tevékenység folytatására az egyesületen keresztül
Hogy a gyógyítási tilalom ellenére sok embert elérhessen, Bruno Gröning már az ötvenes évek elején közösségeket hívott életre. Ott előadásokat tartott és csak arra törekedett, hogy tudását továbbadja a segítséget keresőknek.
Törvényi védelem és tekintélyes vezetőség
1953. november 22-én megalapította Murnau/Seehausenben a Gröning Szövetséget, mint csúcsszervezetet. Egyesületként jegyezték be, hogy ezáltal Bruno Gröningnek törvényes védelmet nyújthassanak. Ezzel akarták a további konfliktusokat a természetgyógyász törvénnyel szemben végérvényesen megakadályozni.
A Gröning Szövetség elnökségi tagjai közé tartozott többek között gróf Zeppelin, gróf Matuschka, Anny Freiin Ebner von Eschenbach, Hermann Riedinger építésügyi főtanácsos és Konstantin Weisser igazgató, eleinte Rudolf Bachmann is, mint alapító tag, akitől azonban a Szövetség hamarosan megvált. Az elnök életre szólóan Bruno Gröning lett.
A jegyzőkönyvvezető haszonlesése győz a betegek érdekei felett
A Szövetség jegyzőkönyvvezetője a heidelbergi újságíró, Egon Arthur Schmidt lett. Ő már Herfordban is szoros kapcsolatban állt a „Csodadoktor“-ral, és megalapítója volt a Ring der Freunde Bruno Grönings (Bruno Gröning barátok gyűrűje) nevű egyesületnek. Ez azonban nem Bruno Gröning elképzelése szerint működött, és hamarosan fel is oszlott. Akkoriban Bruno Gröning Schmidttől is elvált, mert az adományok egy részét elsikkasztotta.
1952-ben Schmidt újra Gröninghez fordult és beismerte, hogy hibázott. Kérte, hogy a mű felépítésénél újra segíthessen. Bruno Gröning ismét alkalmazta őt, mint munkatársat. Így Schmidtnek többször is lehetősége nyílt arra, hogy bebizonyítsa, miszerint valóban a betegek javát akarja, nem pusztán az anyagi haszonszerzés hajtja.
1955-ben Gröning véglegesen szakított Schmidttel, miután az felfogásán nem változtatott. Most is igyekezett Gröning tehetségéből hasznot húzni, a válás után Schmidt arra törekedett, hogy pert indítson ellene. Önkéntes munkájáért utólag pénzt akart kicsikarni.
Ki van kiért – a szövetség Gröning tevékenységéért vagy fordítva?
A Szövetség üzleti vezetését Konstantin Weisser és Hermann Riedinger vette át. Ez sokat ígérőnek tűnt, mivel a közéleti dolgokban jártas emberek voltak, és képzettségük a Bruno Gröning műnek előnyére szolgált volna. De ez azt a veszélyt is rejtette magában, hogy mivel Gröning nem állt azon a képzettségi fokon, mint ők, az egyszerű munkással szemben fölényben érezhették volna magukat.
Idővel a dolgok valóban ebbe az irányba fejlődtek, és egyre inkább nehezükre esett, hogy elfogadják, amit Bruno Gröning mondott. Úgy tűnt, elfelejtették, hogy a Szövetség nemcsak Bruno Gröning nevét viselte, de őmiatta is alakult meg. Általuk a Gröning-Szövetség egyre jobban öncélúvá vált. Eredeti céljukat, hogy a szenvedőknek segítsenek, teljesen elvesztették szemük elől. Úgy tűnt, mintha nem akarták volna elismerni, hogy Gröning volt az, aki által a gyógyulások bekövetkeztek, nem pedig a Gröning-Szövetség.
Így a Gröning-Szövetség az ellentéte lett annak, aminek tulajdonképpen lennie kellett volna. Annak a számára, akinek a nevét viselte, a Szövetség börtön lett, és ahelyett, hogy szabaddá tette volna, egyre jobban korlátok közé szorította.
