Interjú H.Steurer úrral (korabeli tanú)

Bruno Gröning segít egy háborús sérültnek

Bruno Gröning gyakran ment vonattal a segítségkérőkhöz. Egyik utazása közben a következő esemény játszódott le:

Steurer úr: „A vonat, amelyben Bruno Gröning ült, befutott az innsbrucki pályaudvarra. Rövid ideig állt ott. Bruno Gröning lehúzta a fülkéje ablakát és kinézett. Én ugyanakkor várakoztam ennél a vágánynál. Erős fájdalmaim voltak.

Bruno Gröningről és a szenvedő emberiségért való működéséről az újságcikkekből szereztem tudomást. Szemben állt a gyorsvonat, ahonnan Bruno Gröning kinézett. Odamentem és kértem Bruno Gröninget, hogy segítsen rajtam, mert nagy fájdalmaim vannak. Bruno Gröning bement a fülkébe, és kiadott nekem egy sztaniolgolyót az ablakon. Azt mondta, tegyem a golyót a fájó testrészemre és imádkozzam. Azután újra elindult a vonat.

A fájdalmak egy aknarobbanástól, az aknaszilánkok által okozott sérülésekből származtak. Azóta hiányzik a jobb szemem és egyik karom. Bruno Gröning tanácsát azonnal megfogadtam és odatettem a golyót. Rövid időn belül elmúltak a fájdalmak. Nem is jelentkeztek újra. Gröning úr már az első pillanattól fogva nagy hatással volt rám. Az volt az érzésem, olyan ember, aki valóban tud segíteni. Pénzt sem kért a golyóért, hanem önzetlenül segített rajtam.“