Korabeli tanú L.Schlüter
Süketek, vakok, bénak gyógyultak meg Herfordban – Gröning kisugárzása többet mondott, mint ezer szó
A westfaliai Herford volt az a helység, ahol Bruno Gröning munkássága nagyobb méretekben megkezdődött. A sajtó is értesült és beszámolt róla. A segítséget keresők ezrével jöttek közelről és távolról, hogy itt segítséget kapjanak és meggyógyuljanak. A rengeteg ember között állt Schlüter asszony vak anyósával. Testileg nagyon gyenge volt, az öltözködés és anapi tisztálkodás során stb. állandó segítségre szorult.
Schlüter asszony a következőkről számolt be: „Egy képes újságból szereztem tudomást a sok gyógyulásról. Többek között képeket is láthattam, amelyek a Herfordban történteket ábrázolták. Azt mondtam magamnak, ide el kell menned az anyósoddal!
Összepréselve, mint a heringek álltunk ott a sok ember között a Willhelmsplatzon, a 7-es számú ház előtt. Jobbra tőlünk kb. 30 ember, akik tolószékben ültek. Mindannyian vártunk és vártunk. Senki sem beszélt. Mindannyian feszültek voltunk és néztünk fel az erkélyre, ahol Bruno Gröningnek meg kellett jelennie. Már nagyon késő este volt. Akkor valaki kijött az erkélyre, hogy bíztasson bennünket. Azt mondta, hogy Bruno Gröning még más segítség-kérőknél van.“Legyenek türelemmel, Bruno Gröning biztosan eljön!“ És így tartottunk ki három nap és három éjjel. Egyszerre ott állt Bruno Gröning és mindenki örült.
Bruno Gröning arról beszélt, hogy mi mindannyian segítséget és gyógyulást keresünk, és Isten minden ember legnagyobb, leghatalmasabb orvosa. Azután felszólította a bénákat, hogy keljenek fel a tolószékekből.“Tudtok járni! Álljatok fel!“ Senki nem tette. Bruno Gröning újra bátorította a bénákat, hogy bízzanak az Úristenben és álljanak fel.“Higgyétek el, hogy meg tudjátok tenni, álljatok fel!“
Azután egyik a másik után állt fel a tolószékéből. Tudtak járni! Felfoghatatlan volt. Mindenkinek elakadt a szava. Az emberek sírvafakadtak a látványtól.Azután azt mondta Bruno Gröning: „A vakokat és a süketnémákat kérem, hogy jöjjenek a ház bejáratához.“ Odamentem az anyósommal, ahol többek között vele is beszélt Bruno Gröning. Ott a ház kapujánál Bruno Gröning átvett egy kb. 2 éves süketnéma gyermeket az anyja karjából. Megsímogatta a gyermeket és beszélt hozzá. Később egy hangvillát tartott a gyermek füléhez. Erre az elfordította a fejét. Egész pontosan megfigyelhető volt, hogy a gyermek most hallott. Egy másik gyermek visszanyerte a látását. Ezek voltak a legmeghatóbb jelenetek, amelyeket életemben láttam.
Később hazautaztunk. Anyósom annyira visszanyerte a látását, hogy szabadon és önállóan tudott mozogni a házban. Állapota javult, úgy, hogy az öltözködésnél és mosdásnál már nem szorult segítségre.
Bruno Gröning egyszerűen volt öltözve, mint bárki más. Mégis annyi szeretet sugárzott belőle, mint senki másból. Az ember azonnal megbízott benne. A kisugárzása többet mondott minden szónál.“
