Korabeli tanú E.Süffert
Aszmtából való felgyógyulás Münchenben
Egy szomszédasszonyom hozott össze Gröning úrral Münchenben. Tudta, hogy kb. 14 éve súlyos asztmám volt, és gyakran elhagyott az életkedvem.
Kedvesen fogadtak. Bruno Gröning egy íróasztalnál ült, én pedig elotte, karjaimat és lábaimat nem keresztezve. Bruno Gröning felszólított, hogy nyugodtan és mélyeket lélegezzem. Mindketten ezt tettük, és ez elég humorosnak tunt és nevetésre ingerelt. Be...ki...be...ki. Azután forróságot éreztem a lábamban. Gröning úr szóbahozta a jól sikerült operációt, amin túlestem. Elotte egyetlen szó sem esett rólam. Megmagyarázta, hogy mindent a saját testén érez, és így tudja, hogy mi a bajom. Tudott a korábbi fertozo sárgaságomról, arról, hogy éjjelente gyakran fel kellett kelnem pisilni, hogy gyakran napokig nem volt székletem. Bruno Gröning egyszeruen tudott mindenrol. Most már nem volt kedvem nevetni. Felszólított, hogy továbbra is így lélegezzem. Azután egy csúnya rohamot kaptam és az volt az érzésem, mintha egy sziklatömb alatt lennék. Gröning úr ugyanolyan hangosan lélegzett, mint én. Hirtelen, mikor már szinte megfulladtam, az volt az érzésem, mintha a fejembol a testemen keresztül a hasamig energia áramlott volna. Azután jól és szabadon tudtam lélegezni. Éjjel olyan nyugodtan aludtam, hogy férjem felébresztett. Meg akarta tudni, hogy élek-e még. Korábban az ágyban többet ültem, mint feküdtem. Olyan sípolva lélegeztem, mint mikor egy gyorsvonat befut a müncheni pályaudvarra.
A Bruno Gröninggel való találkozás nagyon bensoséges volt. Egy lelki – szellemi kapcsolat alakult ki közöttünk. Bruno Gröning három sztaniollemezkét adott nekem, amelyeket a mellkasomra és a hasamra kellett tennem. Azt mondta, hogy ezután jól fogok lélegezni. Meg is tettem. Azóta többet nem volt rohamom.
