Az első bírósági tárgyalás a gyógyítási tilalom körül (1951-1952)
Gröning tevékenysége orvosi értelemben gyógyitásnak minősül-e ?
Vádemelés gyógyítói tevékenység engedély nélküli folytatása miatt
Bruno Gröning 1951/52-ben állt először bíróság előtt engedély nélküli működésért. 1949-ben tevékenységét a bajor belügyminisztérium szeretetszolgálatnak tekintette, most azonban orvosi szempontból a gyógyítási tevékenységekhez sorolta be.
Vádat emeltek ellene, hivatkozva az 1939-ben kiadott természetgyógyász törvényre, amely a gyógyászatban addig érvényes szabadságot megszüntette, és a gyógyítást az akkori nemzetiszocialista orvosok kezébe adta.
A gyógyítási törvény megsértése vagy meg nem sértése
Bruno Gröninget mind a két bírósági fokon felmentették. A müncheni tartományi törvényszék elnöke 1952 márciusában kiadott:
„A bíróság helytelennek találná egyoldalú szakvélemények alapján a vádlott elítélését. Mert egyáltalán kétséges, hogy Bruno Gröning tevékenysége a természetgyógyász törvények közé sorolható-e, miután működése egy még alig felkutatott területre vonatkozik.”
Bár Bruno Gröninget a fellebbezési tárgyaláson felmentették, de működését éppen a természetgyógyászati törvények értelmében jelölték meg:
„A vádlott engedély nélkül és anélkül, hogy orvosi működésre jogosult lett volna, olyan tevékenységet folytatott, amelyben emberek betegségeit, szenvedéseit és testi bajait gyógyította, enyhítette, ami viszont a természetgyógyászati törvények keretei közé tartozik. [...]“
A vétkességet kizáró tévedés egyenlő a tevékenység betiltásával
Az ítélet folytatása: „A vádlott elítélése azonban azért nem következhetett be, mert objektíven megítélve, gyógyítási tevékenysége közben vétkességet kizáró tévedésben volt, és így nem szándékosan cselekedett.“
Tehát Bruno Gröning állítólag a vétkességet kizáró tévedésben járt el, ami törvényszékis tárgyalás útján tisztázódott, de ez, a felmentés ellenére egyenlő volt a gyógyítási tilalommal.Így ettől kezdve Bruno Gröningnek tudnia kellett, hogy tevékenysége a természetgyógyászati törvények értelmében gyógyításnak minősül, és mint ilyen, tilos. Működésének igazi jellegét, aminek folytán cselekedete orvosi szempontból semmi esetre sem jelent gyógyítási tevékenységet, nem ismerték el.
