A nagy gyógyulások éjszakája
A Zeitungsblitz, 1949 szeptemberi: különkiadása Gröningről
A következőkben különtudósítónk tárgyszerű beszámolóját közöljük, aki a sajtó képviselőjeként a több száz ember által átélt gyógyulások ideje alatt augusztus 27-én és 28-án Traberhofban 15 órán keresztül a nagy gyógyító, B r u n o G r ö n i n g nyomában lehetett.
A nap első gyógyulásai
Sajtóképviselőnk beszámolója: Már a délelőtt nagy örömet hozott a gyógyulást keresőknek, akik déltájt kórusban hívták „Gröningjüket“, mert a várakozó tömegnek rövid beszédet tartott. De nem erről akarok beszámolni, hanem a késő délután és az este számomra felejthetetlen óráiról:
A levegőt rendkívüli feszültség tölti be, valamilyen okból ma, szombaton, különösen sok szenvedő és kíváncsiskodó gyűlt össze a Traberhof előtt és a hozzátartozó kertben, és ez a feszültség óráról órára növekszik, miután kihirdették, hogy Gröning úr ma este ismét beszélni fog a várakozókhoz. Filmfelvevő készülékeket állítanak fel az erkélyen, a teraszon és a parkolóban, és egyre több ember áramlik erre a helyre.
Eközben kérdezősködöm a legújabb gyógyulások után, mert úgy gondolom, hogy mindenféle szenzációhajhászás nélküli, józan beszámolóval tartozom az olvasóknak és a Gröning körüli körnek.
Würstl asszony Rosenheim, Münchnerstrasse 42. alatti lakos, hihetően számol be arról, hogy bénulása miatt ma délig egyáltalán nem tudott lehajolni, és nem tudta lábát a talajról felemelni. Gröning beszéde után, örömtől sugárzó arccal először ment idegen segítség nélkül férje elé, és most ismét le tud hajolni, mint minden egészséges ember.
Ekkor egy asszony Endorfból, akit addig csak tolószékben láttunk, hasonlóan, mint Haas úr Münchenből, felemelkedett tolószékéből és először próbált meg járni.
Egy ismerős asztalához ültem, akinek felesége, Karin Lembeck színésznő München-Laimból, jellegzetes, csinos megjelenésű asszony, akit minden „törzsvendég“ ismer. Elmeséli bal karjának hónapok óta tartó idegbénulásból való kigyógyulását, ami Bruno Gröningnek a délelőtt tíz órakor telefonon érkező távgyógyításán át következett be. Abban a percben, amikor Gröning megérkezett Traberhofba, kisugárzása pillanatok alatt olyan hatást váltott ki, hogy L. asszonynak hidegrázása és hőhullámai keletkeztek, amire felkiáltott: „Istenem, mi történt a karommal? Egyáltalán nem érzem!“ – és ezzel az „elveszett“ és béna karjával, amit azelőtt még az asztalig sem tudott felemelni, akaratlanul is arcához nyúl, néhány pillanat múlva pedig teljesen szabadon érinti meg hatalmas szalmakalapját. Ekkor a meghatottságtól öröm- és hálakönnyekben tör ki, amelyek többet mondanak minden szónál. Csak órákkal később van lehetősége hálás szívvel megszorítani Gröning kezét, de a nagy segítő szerényen utasítja el: „Nem engem illet a hála, hanem Teremtőnket ott fenn, aki ma reggel a férjével való telefonbeszélgetéskor erőt adott, hogy ezt a gyógyulást elindítsam. Ezt aztán Isten befejezte az ön megérkezése pillanatában, az én közreműködésem nélkül. A hite segített önnek nagyságos asszony!“
Egy másik hölgy, Wagner asszony szintén München – Laimból, a hasonló Lembeck-i körből agyembólia miatt már négy éve baloldali, kissé javuló idegbénulásban szenvedett, a kertben távgyógyításban részesült úgy, hogy Gröning a fenti helyiségekben tartózkodva foglalkozott vele. Feszülten figyeltük a hatást, de ez a hölgy az itt uralkodó nyüzsgésben nem volt képes kellően összpontosítani. Később, az éjszakai órákban a Mesterrel történt személyes találkozás sem hozott kielégítő eredményt, mivel a távgyógyítás után néhány órával a belső feszültség, az ösztönös koncentrálás a megismételt kezelést jelentősen akadályozta.
Itt is, mint további két esetben is bebizonyosodott, hogy i s m é t e l t e n behatolni Gröning úr magánterületére, azzal a feltételezéssel, hogy a telepatikus kezelés hatását tévesztette, a nagy gyógyítóval szembeni bizalmatlanság jele.
S most végre ott tartunk. Emberek százai állnak sűrűn összepréselve. Este fél nyolc van. Lassan beáll a szürkület. A lovak már rég eltűntek a karámból, és a nap bearanyozta kedves kék hegyeinket.. A feszültség egyre nagyobb, szinte elviselhetetlen. Ekkor Gröning nagy ujjongás közepette megjelenik az erkélyen, és néhány perc nyugalmat kér, hogy csöndben ráhangolódhasson az emberekre, akiket megkér, hogy szintén koncentráljanak. Munkatársai közül S. úr előre, látókörébe invitálja a betegeket, halkan utasításokat osztogat, hogy hogyan viselkedjenek. Kezüket helyezzék tenyérrel felfelé a térdükre, ne álljanak szorosan, ne gondoljanak a betegségre, így hangzanak tanácsai. Éppen az ilyen feszültséggel és várakozással teli csend, ez a belső, lelki felkészülés abban a pillanatban, amikor Gröning gyógyerejét kisugározza, hozza meg a lehető legnagyobb gyógy-eredményt. Alig hallatszik suttogás az embertömegben. Lehetetlen a helyzetet és a hangulatot lefesteni, ezt a hittel teli, megrázó atmoszférát leírni, amelyben ezek a szegény, meggyötört emberek, összes látható és láthatatlan szenvedéseikkel, erős vagy kevésbé erős hittel a gyógyulás pillanatára várnak.
Eközben 15 perc telik el egy dokumentum-film forgatásának előkészületeivel, percek, amelyeket, úgy hisszük, csak egyszer élünk meg, ez olyan erővel teli várakozás, hogy egyszerre érezzük saját szívdobogásunkat a szomszédunkéval. Eközben Gröning egyik munkatársa megkérdez egyeseket, hogy honnan jöttek. Németország minden területét, zónáját képviselik a helységnevek, Allgäuból, Schwabenländleből, Kölnből, Frankfurtból, Alsó- és Felső Bajorországból, a Boden-tó vidékéről, még Berlinből is, és természetesen sok környékbéli helységből érkeztek. Különös, személyes örömet okozott később Gröning úrnak, hogy egy régi bajtársa felkereste, aki a várakozók között tartózkodott, és annak idején Karéliában és Finnországban közösen szenvedték el az orosz fogság nehézségeit. A tömeget újra kérik, hogy ne kérdezzenek Gröning úrtól semmit sem, és csak arra koncentráljanak, amit Gröning mondani fog.
Gröning beszél a várakozókhoz
Már teljesen bealkonyult. Minden oldalról felvillannak a jupiterlámpák, a filmfelvevő halkan működni kezd. Minden más hang teljesen elnémul, és a tekintetek az erkélyre szegeződnek, ahol Gröning úr 8 óra 15 perckor megjelenik vendéglátója, munkatársai és a gyógyultak körében. A legmélyebb csend percei következnek, amikor az emberiség nagy segítője összekulcsolja kezét és felpillant az égre. Tökéletes kapcsolatot teremt hívő gyógyulást-keresőivel, mialatt az emberek izgatott arcába tekint.
Most Gröning beszélni kezd egyszerű, a legmélyebb hittől vezérelt szavakkal meleg, szimpatikus hangján, ami olyan sok embert lebilincsel.
„Kedves gyógyulást-keresőim! Mint minden nap, úgy ma is, olyan emberek, szegény, meggyötört emberek jöttek el, akik gyógyulást keresnek és találnak is. De olyanok is vannak itt, akiket csak a puszta kíváncsiság vonzott ide, egyesek, akik tudják magukról, hogy szkeptikusak. Én ezt egészen pontosan érzem és kérem, hogy gondolataikat jobban leplezzék, és győződjenek meg a tényekről. Itt nem mutatványokról és csodák olcsó bemutatásáról van szó, ehhez ez az óra túl komoly és körülöttem az emberek szenvedése túlságosan nagy.
Én senkit sem hívtam ide, ellenkezőleg, arra kértem Önöket, várjanak addig a napig, amikor rendezett körülmények között részesülhetnek segítségben. Aki nem hisz nekem, annak nem szükséges idejönnie.
Tudom, Önök közül már sokan ebben a pillanatban a gyógyulásuk felé közelednek! Szándékom az, hogy itt Felső-Bajorországban maradok és kérem Önöket, legyenek türelemmel addig, amíg a nyilvános gyógyításhoz megadják az engedélyt, és utána gyógyhelyeket rendezhetünk be. Gyógyulásra való joga azonban csak annak van, aki az isteni hitet magában hordja. Sajnos, vannak emberek, akik ezt évek óta elveszítették, vagy beszennyezték.
Tudatom Önökkel: Az egyedüli orvos, minden ember orvosa az Úristen, és az is marad. Egyedül csak Ő tud segíteni. De Ő csak a hívőknek segít, akik régi szenvedésüket le akarják vetni magukról. Nincs szükségük arra, hogy a kis Gröningnek higgyenek, de bízzanak bennem. Nem én akarom az Önök háláját, ez egyedül Istent illeti meg - én csak a kötelességemet teszem!
Mivel Önöket nem világosították fel, tudatom Önökkel, hogy a félelmet és a pénzt otthon hagyhatják, de sok időt és a betegségüket mindig hozzák magukkal, amitől aztán megfosztom Önöket. Legyenek emberek az emberekhez; nem szabad gyűlölködni, nem szabad másnak rosszat tenni! A legjobb és legnagyobb ajándék ebben a földi életben nem a gazdagság, nem a pénz, hanem az egészség, aminek nagyobb értéke van, mint minden földi jónak. Hallották munkatársaimtól, hogyan viselkedjenek, hogy a lehető legnagyobb hatást érezhessék magukon. Nem akarok itt nyilvános gyógyítást végbevinni! Először biztosan tudnom kell, hogy gyógyíthatok-e nyilvánosan. De eddig mindig úgy volt, hogy emberek, akik a közelemben tartózkodtak, meggyógyultak. Nincs rá szükségem, hogy panaszaikat felsorolják, én keresztüllátok önökön, és mindent tudok önökről!“
Gröning úr egyszerű példákon keresztül bemutatta hatásos erejét, amelyeket az odakiáltások igazoltak, és utána folytatta tovább: „Nos, mindenki azt fogadta, amit akart, de csak az, aki kapcsolatot érez az Úristennel. Ha minden sikerül, az orvosokkal való szoros együttműködés által innen akarok, mint őssejt, több gyógyhelyet létesíteni, hogy Önöknek, mindnyájuknak segíthessek. Mindazoknak, akik beteg hozzátartozójuk miatt jöttek el hozzám, azt mondom: ‚Máris Önöknél vagyok!’ Ha hazaérkeznek, megállapíthatják, hogy a beteg már nem ugyanaz a valaki, mint akit otthagytak!“ Az emberek köszönetüket hosszantartó tapssal fejezték ki.
Két kormányképviselő Gröningért
Ekkor váratlanul és spontán a müncheni rendőrfőnök, Pitzer lépett elő a háttérből: „Kedves Rosenheimiek! Ma saját személyes élményeimről beszélek. Elsősorban, mint beteg ember jöttem ide, de úgy is, mint bajor hivatalnok és megfigyelő. Még soha az életben nem kaptam olyan kitűnő diagnózist, még a leghíresebb professzoroktól sem, mint e néhány pillanat alatt itt Gröning úrtól, anélkül, hogy testemet akár csak megérintette volna. Én személyesen, mélyen hiszek gyógyulásomban, és a felelősséget egészen a legfelsőbb kormányhivatalig felviszem azért, ami itt történik, attól függetlenül, hogy bizonyos uraknak, önök már tudják kikre gondolok itt, ez megfelel-e vagy sem. A döntő az, hogy a betegek segítséget kapjanak. 4 éve vagyok éjjel-nappal állandó bevetésen, és ezáltal súlyos betegséget szereztem magamnak, aminek a gyógyulásáért már egy fél vagyont áldoztam fel. Én a magam és az önök érdekében, mindnyájunk érdekében beszélek – ezt mindenütt hallani kell, mert nekem mindenki számára egészségesnek kell maradnom. Köszönöm a segítségét Gröning úr. Adjon Isten erőt önnek, hogy mindannak a sok embernek tudjon segíteni, akik erős hittel és nyitott szívvel jön önhöz.
Maradéktalanul bízzanak továbbra is Gröning úr gyógyító képességében, és segítsenek mindnyájan abban, hogy az utolsó nehézségeket is legyőzzük. Barátom a parlamentben gondoskodni fog arról, hogy Gröning úr egyszer, talán már hamarosan megkapja a gyógyítási engedélyt.“
kkor Hagn úr, CSU. országgyűlési képviselő ragadta magához a szót: „Én tulajdonképpen nem akartam beszélni, mert Gröning ügyeivel kapcsolatban nagyon szkeptikus voltam, és személyesen akartam meggyőződni mindarról, ami itt történik. Ma annyi sok megrázó dolgot tapasztaltam, hogy nincsenek szavak ezeknek a leírására. Többet nem is tudok önöknek mondani. Kérem mindnyájukat, higgyenek Gröning úr elhivatottságában!“ Ismét hatalmas tetszésnyilvánítás tört ki az izgatott emberek között.
