Az éjszakai gyógyulások Traberhofban
Nos, Gröning az erkélyről most néhány súlyos, sajnálatot kiváltó bénulásos esettel kezdett el foglalkozni.
A napok óta várakozó Monika Baumgärtnernek Bad Aiblingból, akinek gerince és egész alsó teste a három évvel ezelőtti Wartzmannról történt lezuhanása következtében megsérült, óriási erőfeszítés és verejtékezés árán sikerült évek óta először, ha csak röviden is, de állnia. – Most Gröning más betegeket is felszólít, hogy béna és merev végtagjaikat mozgassák és hajlítgassák. Csak nagy nehézség árán tudok a sajnálatra méltó Georg Aigner úrhoz, Rosenheim-Thallerbräu-i lakóshoz keresztülfurakodni, aki éppen örömtől sugárzó arccal mutatja be, hogyan hajlítgatja kitartóan, erős ropogással kísérve beragadt izületeit, és büszkén helyezi a bal sarkát a jobb sarkára és fordítva. Ez volt a második eset a szkeptikusoknak, amiről minden jelenlévő meggyőződhetett. Végül Bad Aiblingból egy pékmester néhány perc alatt megszabadul évek óta tartó idegsokkjától, annak egy egészen kis maradványát kivéve, de Gröning megígéri, hogy azt néhány hét alatt elveszi tőle.
Nos, Gröning most még egyszer beszél a csodálkozó néphez: „Ha ismerőseiknél és rokonaiknál odahaza javulás állt be, adjanak hamarosan hírt nekem erről a mai dátummal, hogy tudjam, ma hány gyógyulás történt. Kívánok mindnyájuknak szép jó éjszakát, és Isten nevében teljes gyógyulást.“
Ezzel a nagy gyógyító visszamegy munkatársaival együtt a lakóhelyiségbe, hogy itt a reggel óta szünet nélkül tartó, az orvosok és a sajtó által bemutatott eseteken tudását továbbra is sikerrel bebizonyítsa.
Eddig én, hogy a betegekkel szoros kapcsolatban legyek, főleg azok közelében tartózkodtam, most lehetőségem volt a Hawart család meghívásának köszönhetően közvetlenül a legsúlyosabb esetek kezelésénél részt venni. Az előtérben várakozók hosszú során keresztül beléptem a privát helyiségekbe. Már a belépésnél, minden objektivitás ellenére, nem tudtam védekezni bizonyos hatóerő ellen. De ekkor máris hozzám lépett Gröning úr, és erősen megszorította kezemet. Egy pillanatig az volt az érzésem, mintha erős, de ugyanakkor barátságos tekintete keresztülhatolna rajtam. Hozzám intézett első szavai a nagy csalódásról tanúskodtak, amit már a sajtóval kapcsolatban átélt.
Néhány érdekes gyermekbénulásos eset látható sikerrel járó kezelése alatt megbeszélést készítettek elő az éjféli órákban az egzotikusan berendezett télikertben. A négy jupiterlámpa sugara alatt 24 személy gyűlt össze, közöttük két beteg kezelőorvosa, Dr. Meyer úr, a bad tölzi baleseti kórházból, továbbá egy orvosnő, egy orvostanhallgató és a járni nem tudók kísérő személyzete. Szakadatlanul kopog az eső az üvegtetőn, és a három filmrendező a betegekre irányítja kameráit. Minden egyes esetet a kezelés előtt, alatt és után, a széles tömegek felvilágosítása céljából, felvesznek egy dokumentum-film számára. Gröning, mint mindig, felkészül a kezelésre a szomszédos helyiségben. Asszisztense, Schmidt úr, megjelenik és kéri itt is a jelenlévőket, hogy koncentráljanak külsőleg és belsőleg a következő gyógyítási kísérletre. Ugyanakkor azt a megdöbbentő közlést teszi – valószínűleg, mint Gröning médiuma – hogy a jelenlévők között egy úr tartózkodik, akit kér, hogy megalapozatlan szkepticizmusán változtasson, vagy pedig hagyja el a termet, hogy ne zavarja a gyógyulást keresőkkel való lelki kapcsolatot. – De a termet senki sem hagyja el.
Ekkor Gröning megjelenik az ajtóban, és kéri a jelenlévőket, hogy koncentráljanak arra, mi megy végbe testükben. Gröning belép a körbe, és láthatólag intenzíven foglakozik Baumgärtner asszonnyal Bad Aiblingból, akit itt személyesen bemutatnak neki. Várakozó csend áll be. Felváltva zümmögnek a felvevőkamerák. Gröning hirtelen megfordul és megkérdezi a beteget: „És mit érez most?“ A válasz többnyire így hangzik: bizsergést a lábakban, húzódást a vádlikban, szúró fájdalmat a vesékben – vagy a húgyhólyag táján, heves zsibongást a belekben, nyomást a gyomorban, vagy láthatólag az egész test alapos remegését érzik. Így és ehhez hasonlóan mutatkoznak meg a kezelési tünetek majdnem minden betegnél. Ekkor a mester centiméter pontosan arra a helyre fixál, ami a bénulást előidézte. Kéri, hogy B. asszony vegyen három mély lélegzetet. Ekkor a beteg hirtelen hangosan felkiált. A betegtől elfordulva és számára nem láthatóan, Gröning úr az orvosaknak megdöbbentő ujjmozdulatokkal demonstrálja, hogy egy bizonyos ideget hogyan lehet operációs behatás nélkül szétválasztani, és utána ismét összevarrni, s ugyanakkor a beteg beképzeli, hogy az operáció minden fájdalmát érzi. A további kezelésnél a beteg „könnyűnek“ érzi magát, alig érzi a testét, egyre nagyobb eufóriás érzelmeket mutat, dülöngélve emeli fel a bal karját, rátámaszkodik a szék karfájára, és most megpróbál felállni. „Hamarosan járni fog!“ – hallatszott Gröning megjegyzése.
A nehéz esetek kezelése
Egy évekkel ezelőtt majdnem megvakult 8 éves kislány, Evelyn Gschwind, Münchenből, súlyos kötőhártyapanaszokkal és ötszöri operációval, ugyanazon a napon történő többszöri kezelés után, már többet lát szemüveg nélkül, mint amennyit valahais látott, pl. az 500 méter távolságban elmenő vonatot. A bal szeme előtt lévő fátyolt Gröning megszűnteti azáltal, hogy irányítására a kislány a bal kezét szeme elé viszi, s gyors mozdulattal valamit a szemgödréből kihúz. Ezek után a teremben minden egyes részletet pontosan le tud írni.
Most Gröning megkéri a beteg kíséretében lévő három urat, hogy menjenek ki az erkélyre, mivel elvonják védence figyelmét. Most Gröning saját kezével gyúrt kis papírgolyócskákat oszt ki üres cigarettás dobozokból, amik láthatólag magnetikus erőt rejtenek és annyira népszerűek, hogy már Münchenben a feketepiacon árulják – ezek természetesen rossz hamisítványok. Ezek az „erőhordozók“ kötik össze nagy távolságokon keresztül Gröninggel a beteget, és könnyítik meg a távgyógyításhoz szükséges koncentrációt.
Eközben kelet felől már szürkülni kezd, és a mester még semmiféle fáradtság jelét sem mutatja. Kitartásának ereje láthatólag átterjed látogatóira is, mert közülük senki sem akarja elhagyni a csoda helyét. Az alvás Gröning számára idegen fogalom. Egy gyors kézmozdulat, homlokától jellegzetes koponyáján át feje hátsó részéhez, a fáradtság minden nyomát eltűnteti. De a cigaretta szakadatlanul parázslik a kezében, és tápláléka csak egészen kis adagokból áll.
Ekkor egy nehéz esethez hívják a hátsó udvarba, ahol a 35 éves Fischhaber úr, Bad Tölzből, már napok óta, utolsó reménységként vár rá. F. úr bob- és motorbicikli baleset következtében különböző testrészein részlegesen megbénult, állapota 1949 májusa óta állandóan romlott. Neves müncheni professzorok három orvosi szakvéleménye szerint benzingőz mérgezés, gerincsérülés, a fő idegkötegek daganatai és az orvos legújabb megállapítása szerinti köztiagy-sérülés között ingadozik, ez az, ami őt ma Gröninghez hozta. F. úr már két hónappal ezelőtt felkereste Gröninget Herfordban, aki gyógyulást ígért neki. Amíg a herfordi látogatás után az éveken át tartó gyógyszeres kezelés okozta vesepanaszok teljesen megszűntek, a többi i tünetnél a részleges siker elmaradt. Gröning ehhez a reggeli konzultációjához már az esti órákban betegét távkezelés által megdolgozta, aki ez alatt heves bizsergést érzett bal kezében és bal vádlijában, valamint a lábán izomlázhoz hasonlókat érzett.
A gyógyulás vagy javulás elmaradásának okát Gröning úr feltűnést keltő „látnoki“ módon magyarázza meg, és szó szerint azt mondja: „Óvakodjon egy baráti házaspártól, akik nincsenek jó szívvel ön iránt. Az asszony feketehajú, a férje sötétszőke, kb. 170 cm magas. Ez a férfi – ha ezt pontosan tudni akarja – két nappal az innen való hazatérése után, este 6 órakor belép majd az ön házába. Arról fogja felismerni, hogy mielőtt az ajtót becsukná – fehér zsebkendővel fogja az orrát megtörölgetni. Ez a férfi akadályozza mind a mai napig az ön általam való gyógyulását, mivel erről már nyilvánosan elítélően nyilatkozott. Ez a személy áll közöttem és ön között, és megakadályozza a szükséges kapcsolatot. Kerülje ezt az urat, és akkor hamarosan egészséges lesz.“
A gyógyulást adományozó utolsó szavai, amelyeket még útravalóul adott nekem, és amelyek jövőbeni munkájának irányadói, a következők voltak: „Betegeimet szeretném néhány perc alatt a következő szavakkal gyógyítani: ISTEN HOZTA! ÖN BETEG VOLT! A VISZONTLÁTÁSRA!“
A. Stecher
A szerkesztőség megjegyzése
Eddig tart tudósítónk beszámolója, amit állásfoglalás nélkül teszünk közzé. A tények alapján olvasóink saját maguk alkossanak véleményt Gröning „gyógy-tudományáról“ és arról, vajon a sok beteg és testi sérült érdekében - mint a „természetes gyógy-tudományok doktora“ - szükséges-e az illetékes állami minisztérium azonnali engedélyezése.
Mivel Gröningnek szándékában van továbbra is a rosenheimi Traberhofban maradni, adott időben további „különkiadásokat“ teszünk közzé.
Leveleket vagy egyéb más közleményeket nem tudunk továbbadni Gröning úrnak. Természetesen m i n d e n é r d e k l ő d ő küldhet levelet (fénykép nélkül) vagy más közleményt címére: Bruno Gröning úrnak, Rosenheim-Land, Traberhof. Más, esetleg a feketepiacon forgalomban lévő címek hamisak. Gröning úr kéri, hogy hivatalos engedélyezéséig tekintsenek el a személyes látogatásoktól.
