Traberhof – Tömegroham Rosenheimben

Minden nap közel 30 000 segítséget kereső ember gyűlik össze 1949 szeptemberében Gröning elött

A heidelbergi vizsgálatok lezárása után, 1949 augusztusában Bruno Gröning figyelme Dél- Németország felé fordult. Meg akart szabadulni a személye körül keletkezett zűrzavartól, és egy Rosenheim közelében lévő nyugodt, privát birtok területére vonult vissza. Eleinte sikerült tartózkodási helyét titokban tartania. De miután az újságok először tudósítottak Bajorországba való megérkezéséről, nagy tömegek rohanták meg a környéket.

Kb. 30 000 ember áramlott naponta a rosenheimi Traberhofba. A sajtó, a rádió, újságok számoltak be erről. Sőt filmet is forgattak az eseményekről. A címe „Gröning“ volt, és a körülötte lezajló eseményeket dokumentálta.

Bibliai jelenetek

Szeptember második hetében a Zeitungsblitz c. újság egy külön kiadásában így számol be: „Időközben mintegy tízezren gyűltek össze, akik a rekkenő hőségben órák óta arra a nagy eseményre vártak, hogy Bruno Gröning megjelenjen a balkonon. Ekkor Bruno Gröning beszélt a tömeghez, és kisugározta gyógyító erejét. Az emberek szorosan egymáshoz préselődve álltak, hogy teljes mértékben élvezhessék a „Heilstrom“-ot. Már jelentkeztek az első reakciók a tolószékben ülő és más súlyos betegeknél. A vakok ismét láttak, ismét felemelkedtek a járni nem tudók, a bénák ismét megmozgatták merev végtagjaikat. Emberek százai számoltak be arról, hogy beteg testrészeiken a fájdalmak felerősödtek, szúrást, nyomást, bizsergést vagy megmagyarázhatalan könnyedséget éreztek, vagy azt, hogy fejfájásuk hirtelen megszűnt.“

De nemcsak a Traberhofban került sor bibliai jelenetekre. Mindenütt, ahol Gröning megjelent, viharos gyorsasággal vették körül a betegek. Anita Höhne A ma szellemgyógyászai című könyvében így írja le a Gröning körül kialakult helyzetet: „Amikor Gröning még csak beharangozta jövetelét, már megkezdődött a zarándoklás.“ Tipikusak azok a jelenetek is, amelyeket Rudolf Spitz újságíró figyelt meg az 1949 szeptemberében Gröningnél tett látogatása során.

„Este 7 órakor emberek ezrei várakoztak a Sonnenstrassén. 22 óra 30 perckor még mindig ott voltak. A háború öt éve alatt sokmindent megéltem, de akkora megrázkódtatást soha, mint ebben a négy órában, amikor Bruno Gröninggel szemben ülve megtapasztalhattam a szenvedés és nyomorúság borzalmas parádéját. Epilepsziások, vakok, bénák mankóikkal nyomakodtak hozzá. Anyák emelték béna gyermekeiket Gröning felé. Egyesek elájultak, jajgatás, segítségért való könyörgés, kérések, sóhajok hallatszottak mindenfelől.“

Az állami szervek beismerik jóindulatukat

Anita Höhne Rudolf Spitz újságírót idézi tovább: „Egy másik müncheni újságíró, Dr. Kurt Trampler is megfigyelte a tolószékeikben ülő betegeket, bénákat, nagy tömegeket a Rosenheim melletti Traberhof-ban, ahol Gröning annak idején lakott. Trampler, mint a Münchner Allgemeine riportere jelent meg – az az újságíró, aki csak azt hitte el, amit saját maga látott és hallott: ‚Most egy hangot hallottunk az erkélyről, ami nem Gröningé volt, és az ablak irányába igyekeztünk. A müncheni rendőrfőnök, Pitzer beszélt az összegyűlt emberekhez. Beszámolt arról, hogy fájdalmas isiásza, ami éveken keresztül kínozta, Bruno Gröning jelenlétében nagymértékben enyhült. Pitzer nem olyan ember, aki hiszékenységre hajlamos, de amit saját magán megfigyelt, azt bizonyítani is tudja. Most nyilvánosan kiállt Gröning mellett. Hagen úr, CSU képviselő, hasonló kijelentéssel követte őt.‘“

Sőt a bajor hatóságok is jóindulatúak voltak Göninggel szemben. 1949. szeptember 7-én a Münchner Merkur napilap „Jóindulat Gröninggel szemben“ címszó alatt így nyilatkozott: „Dr. Erhard miniszterelnök egy hétfői sajtókonferencián kijelentette, hogy nem lehet egy ilyen „rendkívüli egyéniség“-nek, mint Bruno Gröning, a működését paragrafusok miatt meghiúsítani. Véleménye szerint Bajorországban ennek engedélyeztetése nem fog nehézséget okozni.“

A bajor belügyminisztérium lapzártakor közölt ismertetése szerint Bruno Gröning gyógy-tevékenységének vizsgálata a követezőket eredményezte: „Tevékenységét szabad szeretetszolgálatnak kell tekinteni, és ennek megfelelően a természetgyógyászati törvény szerint engedélyezésre nincs szükség.“

Hitelrontás után a gyógyulások orvosi dokumentálása felé fordulnak

A Traberhof-ban nagy zűrzavar alakult ki Gröning személye körül. Sokan érkeztek olyanok is, akik képességéből üzletet akartak csinálni. Ártottak jó hírének és tekintélyének, és ez a hatóságok távolmaradását eredményezte. Amikor ez az állapot lehetetlenné vált, Gröning visszavonult a bajor hegyekbe. A gyógyhelyek felépítéséhez akart néhány ajánlatot megvizsgálni. Célja az volt, hogy olyan intézményeket hozzanak létre, ahol a segítséget kérők rendezett körülmények között gyógyulhatnak meg. A heidelbergi minta szerint az orvosoknak az általuk szervezett elő- és utóvizsgálatokkal kell a megtörtént gyógyulásokat dokumentálniuk.

A „Gröning fenomén“ és az orvosok

A heidelbergi orvosi vizsgálat ígéretesnek tűnik a szakértői jóváhagyás szempontjából

Ebben a herfordi időben kezdték el Gröning gyógyítási sikereit felülvizsgálni a Revue című újság egészségügyi munkatársai. A marburgi pszichológus Dr. H. G. Fischer egy külön újságíró stábbal utazott Herfordba. Elbeszélgetett a gyógyultakkal, és meglepetéssel állapította meg, hogy Gröning módszere valóban sikeres volt. Ezért a Revue elhatározta, hogy hozzájárul a „Gröning fenomén“ tudományos alapon való tisztásához. A heidelbergi egyetemi klinika kapta a megbízást arra, hogy kivizsgálja a „Csodadoktor“ gyógymódjait.

Bruno Gröning beleegyezett Fischer javaslataiba, mert a vizsgálatok kedvező lefolyása esetére pozitív szakértői véleményt ígért. Bruno Gröning remélte, hogy utat talált ahhoz, hogy szabadon működhessen.

Gyógyulások az orvosok szeme láttára – „Bruno Gröning nem sarlatán“

Július 27-én kezdődtek a vizsgálatok. Azok a személyek, akiken tudását be kellett bizonyítania, a betegeknek abból a köréből kerültek ki, akik mintegy 80 000 kérő levélben fordultak hozzá. Ehhez még hozzájött a heidelbergi Ludolf-Krehl Klinika néhány paciense. Először mindnyájukat alaposan kivizsgálták, és megállapították a diagnózist. Ezek után kerültek Gröninghez, rajtuk kellett megmutatnia módszerét. Ennél más orvosok is jelen voltak. Tanúi lehettek annak, hogyan szűntek meg a betegségek, sőt gyakran spontán gyógyulások is történtek. A klinikán tartott utóvizsgálatok igazolták a gyógyulásokat. Még a gyógyíthatatlannak tartott Bechterew kór is gyógyítható.

A Revue újság által megjelentetett szakvélemény-ben Dr. Fischer nyomatékosan kijelentette, hogy Bruno Gröning nem sarlatán, hanem született tehetségű lelki orvos. Ezzel próbálta saját szemszögéből a „Gröning fenomént“ megmagyarázni, anélkül, hogy igazat adott volna neki.

Gröning megtagadja az üzletelést

A végleges szakvéleményt az eredmények kiértékelése után akarták kidolgozni. Biztosították Bruno Gröninget, hogy szabad utat kap működéséhez. Eközben Fischer professzor és von Weizsäcker úr (akinek a védnöksége alatt állt az egész vállalkozás) javaslatot tett gyógyintézetek létesítésére, ahol Bruno Gröning az orvosok mellett működhetett volna. A betegek kísérését és kiválasztását azonban maguknak akarták biztosítani.

Ezzel kapcsolatban Bruno Gröning így nyilatkozott: „Mindezek alapján a Fischer professzor által megállapított pénzügyi feltételek számomra nem voltak elfogadhatóak. Természetesen erről sok megbeszélést folytattunk, sőt azokkal az urakkal is, akik ezt finanszírozni szándékoztak. Fischer professzor javaslataival nem tudtam egyetérteni, ezért elutasítottam, és pedig azért, mert 1. ellentétben vele én semmiféle anyagiakkal nem rendelkeztem, így nem vállalhattam olyan pénzügyi kötelezettségeket, amelyeket nem tudtam volna teljesíteni. 2. soha nem gondoltam arra, hogy ebből a tervből anyagi hasznot húzzak. Ezért mindez számomra lehetetlen követelés volt. Azon kívül csak azt akartam tenni, ami a hívatásom, hogy a segítséget kérőknek segíthessek. Csak ezért akartam a pszichoterapeuták rendelkezésére állni, de ebből az ügyből soha sem akartam üzletet csinálni.“

A szakértői jóváhagyás hiánya és törvénnyel való konfliktus kialakulásának lehetősége

Bruno Gröning elutasító viselkedése miatt a professzorok elvesztették az iránta való érdeklődésüket. A megígért szakértői véleményt sohasem állították ki. Ahelyett, hogy szabad működést biztosítottak volna számára, még több akadályt gördítettek az útjába. A vizsgálatok folyamán gyógymódját „kezelés“ és „páciens“ kifejezésekkel látták el, és orvosi működésként értékelték. Ezzel meg is határozták a természetgyógyászati törvénnyel való ellentétet.

1949 – a nyilvánosság gyújtópontjában

Bruno Gröning működése Herfordban

Betegek és segítséget keresők ezrei vették körbe Gröninget

A kilencéves Dieter Hülsmann már hosszú ideje ágyban fekvő beteg volt. Előrehaladott izomsorvadásban szenvedett, és az orvosok nem tudtak rajta segíteni. Miután Bruno Gröning foglalkozott a kisfiúval, a gyermek ismét képes volt járni. Hülsmann mérnök, akit fia hirtelen gyógyulása fellelkesített, kérte a vendéget, hogy maradjon továbbra is náluk. Más betegeket is meg akart hívni– mondta Hülsmann –, hogy a csodadoktor segítsen rajtuk.

Bruno Gröning elfogadta az ajánlatot, és a házat egyre több gyógyulásra váró kereste fel. Egyre többen hallottak a Gröning körüli csodálatos gyógyulásokról. Nem telt sok időbe, és neve ismertté vált. Az újságok beszámoltak a „Csodadoktor“-ról, és az angol szektorban napi téma lett. Ezrek áramlottak a Wilhelmsplatz-ra, és tömegek lepték el a házat.

Manfred Lütgenhorst, a Münchner Merkur napilap újságírója többek között így írt 1949. június 24-én: „Amikor délelőtt 10 óra 30-kor megérkeztem Herfordba, a Wilhelmsplatzon a kis kétemeletes ház előtt kb. 1000 ember gyűlt össze. Elmondani is nehéz, milyen nyomorúságos képet nyújtottak. Számtalan béna ült tolószékben, másokat hozzátar-tozóik támogattak, vakok, süketek, anyák béna és gyengeelméjű gyermekeikkel karjukban, öreg nénikék és fiatal emberek tolakodtak, sóhajtoztak. Majdnem 100 autó, teherautók, buszok tömege parkolt a ház előtt, valamennyien messziről jöttek.”

Bénulások, gyomorbántalmak, vakság: „Gröning úr rámnézett és most ismét egészséges vagyok.“

Manfred Lütgenhorst folytatja:„ ,Gondolják, hogy meggyógyulnak?‘ - kérdeztem a betegeket. Ők bólintottak. ,Tegnap kellett volna, idejönnie’ - válaszolta egyikük ,Gröning úr Viersenben volt, Rheinlandban, és itt az udvarban öt béna volt jelen, mindnyájan egészségesen mentek haza. Távgyógyítás – az udvar gyógyította meg őket.’ A többi beteg igazolta ezt a tényt.

Továbbmentem a tömegben, és lejegyeztem az emberek csodálatos beszámolóit. Ez már mind elég volna ahhoz, hogy kitöltsön egy könyvet. Amikor rágyújtottam egy cigarettára, mellettem egy fiatalember így szólt: ,Kérem, adjon nekem is egyet!‘ Egyenruhát hordott, és úgy nézett ki, mint aki Oroszországból tért haza. Adtam egyet neki. Rágyújtott és nagy lelkesedéssel mondta: ,Látja, mindent tudok újra magam csinálni.‘ S eközben elkezdte a jobb karját ujjaival együtt mozgatni és eközben jobb lábát is. ,Önt is Gröning gyógyította meg?‘ – kérdeztem. ,Igen, Oroszországban az egész jobb oldalam megbénult. Gröning úr csak rám nézett, és most újra teljesen egészséges vagyok, ezt még most sem tudom felfogni.‘ Boldogan mozgatta a végtagjait.

Egy csoport felé igyekeztem, ahol emberek egy kb. 40 éves fehérhajú nőt vettek körül Hallottam, amikor az asszony ezt mondta: ,Engem is Gröning úr gyógyított meg. Súlyos gyomorfekélyem volt, egyre soványabb lettem, és a fájdalmaktól már nem tudtam aludni. Tizenketten voltunk egyszerre Gröningnél. [...] Rám nézett és úgy tűnt, mintha a fekély, mint egy kő, a földre hullott volna. Azóta nincsenek fájdalmaim, egyre hízom, és a röntgenfelvételek egyértelműen kimutatták, hogy a fekély eltűnt. Az orvosi vizsgálati bizottság rendelkezésére álltam. Mondhatom Önöknek, nagyon csodálkoztak!‘

Az asszony tovább folytatta elbeszélését: ,De ez még mind semmi. Múlt héten egy vak ember tartózkodott itt az udvaron. Több napon és éjszakán át várakozott. Miután én többször jövök ide, feltűnt nekem. Megszántam szegényt és meghívtam enni. Nem, hárította el. ,Nem mulaszthatom el azt a pillanatot, amikor Gröning úr kijön.‘ Ekkor hoztam neki egy zsemlét, és azt mondtam, hogy majd gondoskodom róla, hogy valaki kivigye őt a pályaudvarra. ,Senkire sincs szükségem, mert én egyedül fogok menni a pályaudvarra.‘ Ezután saját szememmel élhettem meg. Gröning úr kijött, és a fiatalember felkiáltott. ,Ismét látok!‘ Valóban, a fátyol eltűnt a szemei elől. Leírta nekem, milyen táskát tartottam a kezemben. Ezt mondta: ,Ott megy egy autó, ez és ez a rendszáma.‘ És ahogy kijelentette előre, egyedül megtalálta az utat l a pályaudvarra. A körülállók mind sírtak az örömtől.‘”

Gyógyítási tilalom a hatóságok és az orvostársadalom részéről

Nem tartott sokáig, és a hatóságok – különösen az egészségügyi hatóság – megvizsgálták az ügyet. Kialakult egy vizsgáló bizottság, és Bruno Gröninget eltiltották a gyógyítástól. Néhány befolyásos orvos kimondottan ellensége lett. Mindent megmozgattak, hogy működésében akadályozzák, és követelték, hogy vesse alá magát egy tudományos vizsgálatnak. Hogy mi húzódott meg a tilalom mögött, világosan látható az irányt megszabó résztvevő orvosok következő kijelentéseiből. „Gröning bebizonyíthatja azt, amit csak akar, a gyógyítási engedélyt úgysem fogja megkapni.“ „Az orvosok szakmai becsületét sérti, ha Gröninggel szóba állnak.“ Június végén véglegesen el kellett hagynia Herfordot. Minden igyekezete meghiúsult, hogy gyógyítási engedélyt kapjon.

Életrajza és életének döntő állomásai

Előkészületek a későbbi működésre

Ráerőltetett és félbehagyott tanulmányok

Az általános iskola ötödik osztálya után Bruno Gröning kereskedői szakképzésbe kezdett. Ezt azonban két és fél év után apja nyomására kénytelen volt abbahagyni. A pallér azt akarta, hogy fia hozzá hasonlóan építészeti szakmát tanuljon. Ácsnak taníttatta, de itt sem juthatott el a záróvizsgákig. A háború utáni zűrzavaros gazdasági helyzet nem tette lehetővé. Negyedévvel inasidejének befejezése előtt a cég megbízások hiányában bezárt. A rákövetkező időkben különböző tevékenységekkel foglalkozott. Egon Arthur Schmidt így ír a következő időkről:

„Minden munka sikerült amibe belefogott“

„Azonkívül különböző munkatársai, mint különleges ismertetőjelről számoltak be arról; hogy bármilyen munkához is nyúlt, az mind sikerült neki; órák, rádiók javítása, vagy lakatosmunkák. A műszaki dolgokban különösen ügyes volt. Soha sem vonakodott a legdurvább, a testileg legnehezebb munkák elvégzésétől sem. Kikötőmunkásként ugyanúgy húzta a kötelet, mint társai. Nem rejtette véka alá, hogy ez hozzátartozott ahhoz az úthoz, amely őt a mélységen átvezette, hogy eljusson a magasságba. Egy régi kínai közmondás mondja: „Aki sohasem ment mocsáron keresztül, abból nem lehet szent.“ Régebbi munkatársaitól fennmaradtak bizonyítványok, amelyek közül az egyik nemrég a kezembe került és ebben az állt, hogy egy éves közös munka után ennek a munkásnak Bruno Gröning volt a legrendesebb, legjobb munkatársa, akivel valaha is együtt dolgozott, és az elképzelhető legjobb emlékei vannak róla.“

Esküvő és családi sorscsapások

Huszonegy évesen megházasodott. De felesége egyáltalán nem értette meg őt. Egy polgári családi élet korlátjai közé akarta kényszeríteni, és gyógyításait hóbortnak tekintette. 1931-ben és 1939-ben született fiai, Harald és Günter, mindketten 9 éves korukban haltak meg. Noha számtalan ember gyógyulhatott meg Bruno Gröning által, Gertrud Gröning nem hitt férje gyógyerejében. Nem rá bízta a gyerekeket, hanem az orvosokra. De a hagyományos orvoslás nem tudott rajtuk segíteni. Mindkét fiú kórházban halt meg, Harald 1940-ben Danzigban, Günter 1949-ben Dillenburgban. Bruno Gröning számára ez volt élete legnagyobb sorscsapása. Évekkel később is megkönnyezte, ha fiairól beszélt.

A két világháború közötti időszak előkészület volt későbbi működéséhez. Jó néhány rossz tapasztalatot kellett elkönyvelnie, hogy az embereket minden élethelyzetükben megérthesse, és bajaikban velük érezhessen.

Lövés helyett segíteni – a fronton és a hadifogságban

A második világháborúban, 1943-ban behívták a Wehrmachtba. Ott nézeteltérései támadtak feletteseivel. Amiatt, hogy vonakodott emberekre lőni, a hadbírósággal fenyegették meg. Végül mégis a frontra kellett mennie. Megsebesült, orosz hadifogságba került és 1945-ben, mint hazájából száműzött került Nyugat-Németországba.

Bruno Gröninget a háborús idők alatt csak az a vágy fűtötte, hogy minél többet segíthessen. Sőt a fronton is megragadott minden alkalmat, hogy társaiért és a civil lakosságért bevesse magát.

Egy orosz faluban lehetővé tette az éhhalál küszöbén lévő embereknek, hogy hozzájussanak a hadsereg élelmiszer-készletéhez. A fogság alatt bajtársainak jobb ruházatot, élelmet és jobb szállást harcolt ki. Sok embert gyógyított meg, akik felpuffadtak az éhezéstől. A háború borzalmai között egy embert sem ölt meg, de számtalannak segített.

Válás és az emberekhez való odaadás

1945-ben kiszabadult a fogságból, a hesseni Dillenburgban új egzisztenciát épített fel, és családját is odahozatta. Miután a második fiú is meghalt, és felesége minden segítésre irányuló tevékenységét meg akarta tiltani, elvált tőle. Kötelességének érezte, hogy a gyógyító erőt, amivel rendelkezett, minden emberhez eljuttassa. Azt mondta: „Nem egyes emberekhez tartozom, hanem az egész emberiséghez.“

1949 elején útja a Ruhr-vidékre vezetett. Egyesek beszámolói következtében mind többen figyeltek fel Bruno Gröningre. Házról házra járt, mindig oda, ahol szükség volt rá. Így működött kis körben, amíg 1949 márciusában elfogadta egy herfordi mérnök meghívását, hogy látogassa meg a fiát.

Gyermekkora és ifjúsága

Megverték, csúfolták, nem értették meg – egy gyermek, aki más mint a többiek

Menekülés egy keményszívű környezetből a természetbe: „Itt megtapasztalhattam Istent“

Bruno Gröning 1906. május 30-án született Danzig-Olivában, August és Margarethe Gröning hét gyermeke közül a negyedikként. Szülei már korán felfigyeltek fiuk különleges voltára, pl. félénk állatok, mint pl. nyulak, őzek maguktól odamentek hozzá és hagyták magukat megsimogatni.

Minél idősebb lett Bruno Gröning, környezete annál idegenebb lett számára. Gröning azt mesélte, hogy otthon néha kékre-zöldre verték. Ahogy elmondta, az ütések nem fájtak, de meg nem értettnek érezte magát.

Környezetének keményszívűsége miatt kiközösítve, a kis Bruno a természetbe menekült. Jobban vonzódott az állatokhoz, fákhoz, bokrokhoz, mint némely emberekhez. Gyakran órákra eltűnt az erdőben.

„Itt megtapasztalhattam Istent. Minden bokorban, fában és minden állatban, sőt még a kövekben is. Órákon keresztül álldogáltam elmélyülve – tulajdonképpen az idő megszűnt számomra - és mindig úgy éreztem, mintha egész bensőm kitárulna a végtelenség felé.“

A vele hasonló korúak verekedéseiben soha sem vett részt. Így ő lett a gonosz gúnyolódások tárgya, akit megvertek és büntettek, mer tő más voltg, mint atöbbiek.

Szívesen látott gyógyulások embereknél és állatoknál

Idővel felismerhetővé vált Bruno Gröning lényében az, aminek köszönhetően a nyilvánosság rivaldafényébe került. Jelenlétében emberek és állatok, gyógyultak meg. Különösen az első világháborúban kereste fel gyakran a kórházakat, ahol őt szívesen látták. Ha megjelent, a sebesültek jobban érezték magukat, és sokan meggyógyultak. Betegek is üzentek édesanyjának, azzal a kéréssel, hogy jöjjön el hozzájuk a kis Brunóval. A családban és ismerősök körében szívesen fogadták a kisfiú gyógyító képességét.

Vágyakozás az önállóság után

Bruno Gröning így ír életrajzában. „Már kis- koromban megszabadultak jelenlétemben szenvedéseiktől a beteg emberek, és gyerekek, de felnőttek is veszekedéskor, ingerült állapotban néhány szavamtól teljesen megnyugodtak. Már gyerekként észrevettem, hogy a félénk, vagy rosszindulatúnak tartott állatok hozzám jóindulatúak és szelídek voltak. Ezzel szemben a szülői házzal való kapcsolatom különös és feszült volt. Ezért hamarosan teljes önállóságra törekedtem, hogy kikerülhessek a meg nem értettségből, amit családom irányomban tanúsított.“

Bruno Gröning (1906-1959)

Társadalmi ellentétes vita egy rendkívüli emberről

1949-ben Bruno Gröning neve egyetlen éjszaka leforgása alatt a német nyilvánosság reflektorfényébe került. A sajtónak, rádiónak, hiradónak állandó témája lett. A fiatal köztársaság lélegzetvisszafojtva figyelte a „Csodadoktor“ körüli eseményeket - ahogyan hamarosan nevezték őt. Filmet készítettek róla, tudományos vizsgálóbizottságot hívtak egybe, a hatóságok egészen a legfelsőbb grémiumig foglalkoztak Bruno Gröning esetével. A nordrheinwestfáliai szociális miniszter pert indított ellene a természetgyógyász törvény megszegése vádjával. A bajor miniszter ellenben azt mondta, hogy egy ilyen „kivételes jelenség“ működését nem szabad paragrafusok közé szorítani. A bajor belügyminiszter „önálló szeretetszolgálatnak“ nevezte Gröning működését.

A teljes néprétegben heves vitát váltott ki Bruno Gröning esete. Az érzelmi hullámok a magasba szöktek. Papok, orvosok, újságírók, jogtudósok, politikusok és pszichológusok - mindnyájan Bruno Gröningről beszéltek. Csodálatos gyógyításai egyesek szerint egy felsőbb hatalom kegyelmi ajándékai voltak, mások sarlatánságnak minősítették. De a gyógyulások tényét orvosi vizsgálatok igazolták.

Világméretű érdeklődés egy egyszerű munkás iránt

Bruno Gröning 1906-ban született Danzigban A háború után üldözöttként Nyugatnémetországba emigrált, egyszerű dolgozó volt. A legkülönbözőbb munkákból tartotta fenn magát; volt ács, gyári- és kikötői munkás, táviratkihordó, gyengeáramú szerelő. Most hirtelen ott állt a nyilvános érdeklődés kö-zéppontjában. Csodagyógyításainak híre hamarosan elterjedt az egész világon. Minden országból jöttek betegek, kérőlevelek és ajánlatok. Gyógyulást keresők tizezrei keresték fel működési helyeit. Forradalom kezdődött az orvostudományban.

Tiltások, bírósági eljárások és profitéhes munkatársak szorításában

De az ellenfelek is megjelentek. Befolyásos orvosok, egyházi funkcionáriusok, jogtudósok és egykori munkatársak mindent megmozgattak, hogy Bruno Göning működését megakadályozzák. Megtiltották, hogy gyógyítson, pert indítottak ellene. Minden törekvése, hogy működése rendezett körülmények között történjék, meghiúsult, részben az iránytadó társadalmi erők ellenállása, részben munkatársainak tehetetlensége vagy profitéhsége miatt. Amikor Bruno Gröning 1959 januárjában meghalt, az utolsó per éppen folyamatban volt. Az eljárást beszüntették, érvényes ítéletet soha nem hoztak ellene. De sok kérdés nyitott maradt.

Isten a legnagyobb orvos

Nincs gyógyíthatatlan

Hit és bizalom – a gyógyulás előfeltétele

Igazából egy ember sem, csak Isten tud gyógyítani. Számára nincs gyógyíthatatlan, nincs lehetetlen. Bruno Gröning mindig azt mondta: „Bízzál és higgyél, segít és gyógyít az isteni erő!“

Az egyetlen, amit egy segítséget kérőtől elvár, a készség, hogy bizalommal legyen, higgyen Istenben, Isten gyógyerejében és a saját gyógyulásában. Ha egy ember ezeket a feltételeket teljesítí, akkor segíthet Bruno Gröning. Sőt, ha egyesek hite gyenge, felkínálja segítségét. „Úgy, ha Önök még nem tudnak hinni, meg akarom ezt tenni Önök helyett, amíg tényleg hinni tudnak. És ha ma még nem tudnak kérni, még nem tudnak imádkozni, úgy ezt is megteszem Önök helyett.“

Isten nem büntetőbiró

Így Bruno Gröning által minden ember, aki hisz az egészségben, megkaphatja Isten segítségét. Az embereknek meg kell tapasztalniuk, hogy Isten nem büntetőbíró, hanem szerető Atya. Minden ember az ő gyermeke, ő a barátjuk és Megváltójuk.

Bruno Gröning által az ember megtapasztalhatja Isten csodáit. Bénák járnak, vakok látnak, és a megfáradtak ismét örülnek az életnek. Isten mindenkinek a legnagyobb orvosa és segítője. Neki semmi sem lehetetlen. Bruno Gröning mondta: „Sok minden van, amit nem lehet megmagyarázni, de semmi sincs, ami meg nem történhetne.“

Az ember szellemi lény

A test csak a szellem és lélek földi porhüvelye

Bruno Gröning felvilágosította hallgatóit az ember igazi lényéről: „Ki Ön valójában?“ - kérdezte. Egy hallgatója sem tudott a nevén kívül mást válaszolni. De ezt Bruno Gröning nem hagyta ennyiben: „Ön a test?“ – kutatott tovább. Hallgatásunkra elmagyarázta nekünk, hogy mi sohasem a test vagyunk, henem szellemi lények. Testünket csak erre a földi életre kaptuk kölcsön Istentől, a születésünkkor kaptuk, és le kell adnunk a földnek, ha hazatérünk. Lelkünk kapcsolat szellemünk és testünk között, a jó és rossz tapasztalatokat magával viszi innen a túlvilágra. A lélek az isteni szikra hordozója, ami abban a pillanatban, amikor az ember nyitottá válik a hitben, lehetővé teszi Istenhez a kapcsolatot. Ha a lélek hitetlenségbe zárja magát, megszakad Istennel való kapcsolata.

A test tehát nem a lényeges ismertetője az embernek, hanem csak a szellem és lélek földi burka. Így a test halálával nem szűnik meg minden, ahogy manapság sok ember hiszi, hanem az élet megy tovább. Az élet nincs a testhez kötve.

Az ember nem gonosz – csak ha elhanyagolja magát, akkor esik a gonosz áldozatául

Az ember szellem, teste ajándék, amit Isten, mint szerszámot bocsátott rendelkezésére erre a földi életre. Az ember igazi feladata, hogy testét a jóra használja, és segítségével a jó gondolatokat tettekké változtassa át. Az embernek azonban szabad akaratából lehetősége van arra, hogy azzal vissza is éljen, ezért lophat, ölhet, rombolhat. Egy ember tettein le lehet olvasni, kivel áll összeköttetésben, kinek a szolgálatában áll: Isten szolgálatában vagy a Sátánéban. Ez nem azt jelenti, hogy az ember, mint olyan, jó vagy rossz, hanem:

„Az ember isteni lény és az is marad, sohasem ördögi, sohasem Sátáni, az ember sohasem rossz, csak ha Istent elhagyja, ha elhanyagolja magát, akkor a gonosz rátelepedhet. A gonosz hatalmába keríti, és emiatt a gonoszt kell szolgálnia. Nem az ember az, aki rosszat cselekszik, hanem a gonosz. De a gonosztól nem várhatunk jót! Ahogy Istentől sem soha rosszat!“

„Ha az ember nagyon gyenge, a gonosz rabja lesz, nem tud többé azon az úton menni, ami felfelé vezet, s akkor nincs ereje, tehát lezuhan, a gonosz karjaiba esik, és kiszolgáltatottjává válik. Ha nem jön egy segítő, mentő kéz, hogy onnan kiragadja, akkor egy időre elveszett, a gonoszt kell szolgálnia.“

Minden gondolatnak van hatása

Minden ember kötelessége, hogy testét rendben tartsa. De minden negatív gondolat, minden rossz szó és minden rossz tett ártalmasan hat testére, ez azt jelenti, ha a szelleme nem áll Istennel kapcsolatban és negatív gondolatoknak adja át magát, ez a test megbetegedését vonhatja maga után.

Ha azonban a lélek kinyílik ismét az isteni erőre és összeköttetésbe kerül a szellemmel, annak következménye a test gyógyulása. Ezért olyan döntő a saját szellemi beállítottságunk. Sohasem szabad gyógyulást ígérnünk. Ez mindig az embertől függ, mennyire nyitott a jó felé, és mennyire fogadja be szívébe Bruno Gröning tanítását. A test orvosi kezelése csak a következményt tudja leküzdeni, de az eredeti okot nem tudja megszüntetni. Ezt csak az ember saját maga tudja, amennyiben a „nagy megtérést“ önmagában megvalósítja.

A gondolatok erők

A pozitív gondolat felépít, a negativ leépít

Bruno Gröning gyakran figyelmezteti hallgatóit arra, hogy ügyeljenek gondolataikra, és csak a jókat vegyék fel. Isten és a sátán nemcsak erő-, hanem gondolati források is. Állandóan küldik a gondolatokat: Isten a jót, a sátán a rosszat. Az ember gondolatokat produkálni nem tud, csak felvenni képes – mondja Bruno Gröning.

„Fontos, hogy milyen gondolatokat vesz fel az ember, mert a gondolatok erők. Ha az ember jót akar, akkor Isten segít neki, ha rosszat, akkor a Sátán.“

Az ember nincs akaratán kívül kiszolgáltatva annak, ami éppen az eszébe jut. Saját maga dönt, milyen gondolatokat tűr meg, és melyeket nem. De lelkiismeretesen kell választania, nem felületesen. Minden gondolat mögött erő áll: egy pozitív gondolat felépít, egy negatív gondolat leépít, egy örömhír szárnyakat ad, egy szomorú elveszi a bátorságunkat. A gondolatok szellemi erők. Olyan hatalmat hordanak magukban, amiről a mai ember alig sejt már valamit. Egy szeretetből származó gondolat képes az embert arra rávenni, hogy életét egy másiknak adja, egy gyűlöletból származó gondolat azonban arra ösztönzi, hogy egy másikat megöljön. „Óvakodjon minden gonosz gndolattól!“

„Mindent, amit felvesznek magukba, azt ki is kell adni magukból“

„Ennek a mai napig tudatában kellene lenniük, mert úgy, ahogy Önök egyetlen rossz gondolatot felvettek, mindig megállapíthatták, hogy további rossz gondolatok hatoltak be Önökbe és ezután gonosz szavakat is mondtak. Tehát mindent, amit felvesznek, azt ismét le kell adni magukból.“

„Ha csak egyetlen gonosz gondolatot is felvettek, úgy a gonosz szolgái lesznek, tényleg a gonosz szolgái! Véssék ezt jól az eszükbe!“

Az ember saját akarata szerint cselekszik

De hogy tud az ember, egy depresszív, kétségbeejtő, félelemmel teli gondolat ellen bármit is tenni, hogyan védekezhet ellene? Mint a semmiből merülnek fel ezek, megrohamozzák az embert, és le akarják rombolni kedélyállapotát. Mit kell tennie?

A Sátán az embert negatív gondolatokkal – teljesen mindegy milyen mértékben – tévútra akarja vezetni, le akarja téríteni az isteni útról. Azt akarja, hogy az ember féljen, haragudjon, kétségbe vonja a jót, és Isten törvénye ellen cselekedjen. Hogy ezt elérje, el akarja hitetni vele, hogy csak a rossz gondolatok és érzelmek játékszere, és tehetelenül ki van szolgáltatva. De ez csak félrevezetés.

Isten az embert úgy teremtette, hogy saját maga tudjon gondolatairól, beszédjéről, cselekedeteiről dönteni. „Az ember az akarata szerint cselekszik. Amilyen az akarat, olyan a gondolat. A gondolat készteti az embert cselekvésre.“

Először akarjuk, hogy meggyógyúljunk

Egy egyszerű példán keresztül mutatja meg Bruno Gröning, hogy milyen nagy jelentőségük van a gondolatoknak. A házépítés kezdetén az selső az akarat, ill. a kívánság, hogy építsünk egy házat . Ezután egyre jobban kikristályosodik a gondolat, amíg egy pontos terv el nem készül. Addig az építési terv csak a leendő építkező képzeletében létezik. A tulajdonképpeni házépítés csak az utolsó lépés azon a hosszú úton, amit számos elgondolás és előkészület előz meg.

Ugyanígy van a gyógyulással is. Előszőr akarni kell a gyógyulást, azután gondolatban meg kell válni a betegségtől és hinni a gyógyulásban. Az utolsó lépés csak a testben bekövetkező gyógyulás. Mindnesetre, ez nem az ember műve, hanem Isten kegyelme. Az ember ezt nem szolgálhatja meg, csak kérheti.

A „jó“ és a „gonosz“ ellentéte

Az ember a kettő között él és folyamatosan döntenie kell

Ha az ember szabad akaratából dönthet, megkérdezhetjük: Milyen alternatívák közül választhat? Erre Bruno Gröning válasza: „Ismerjék fel és ne felejtsék el azt barátaim, hogy az ember a jó és a rossz között él. E kettő között él, itt a jó, itt a rossz, közte pedig az ember, aki dönt.“

Az ember választhat. Tud jót vagy rosszat tenni. Ha egy felebarátja bajban van, segíthet neki, de el is mehet mellette anélkül, hogy figyelembe venné az illetőt, sőt a másik bajából hasznot is húzhat. Azt tehet, amit akar. Az ember életében mindig - tudatosan vagy öntudatlanul – útelágazásokhoz jut, amelyeknél a rossz vagy a jó ösvény mellett kell döntenie. Ezek rendszerint hétköznapi események, amelyek a sorsunk alakulását meghatározzák.

Ilyen például, ha valaki hirtelen dühből, egy igaz szó miatt szakít barátjával, a főnökére megharagudva állását feladja, vagy sértett büszkeségből visszautasít egy ajánlatot, amelyet később megbán, de már nem tud visszakozni. Egy pillanat, ami egész további életünk alakulását befolyásolhatja a jó vagy a rossz irányába.

Felépitő és leépitő erők

De hogy jön ez létre? Mi áll a „jó“ és a „gonosz“ kifejezések mögött? Az élet nem a vak véletlen következménye, amelynek az ember védtelenül ki van szolgáltatva?

A jó – így magyarázta Bruno Gröning – Istentől jön, a gonosz az ellenfelétől, a sátántól! Aki tényleg létezik, és az a célja, hogy minden jót, minden istenit megsemmisítsen. Bruno Gröning: „Ki cselekszik úgy, hogy a jót, az istenit tönkretegye, és ezért mindent elkövet? Honnan jön a betegség, minden betegség, ami itt a földön létezik? Vegyen bármit, amit akar, pl egy gyümölcsöt vagy akármilyen más élőlényt, a sátán újra és újra megkísérli, hogy mindent elpusztítson. Azt is elintézte, hogy az embereket gyötörhesse.“

„A sátán, aki létezik ezen a földön, mindent elkövetett azért, hogy a jót, az istenit megsemmisítse.“

„Ahol Isten, ott a szeretet, ahol a Sátán, ott háborúk.“

A szellemiekben a két pólus szembenáll egymással: Isten, maga az élet, a Sátán, aki mindent meg akar semmisíteni. Szellemi lények seregei állnak az Önök oldalán, és hihetetlen keménységgel folytatják a harcot. Mindkét oldal rendkívüli energiával rendelkezik. Róluk Bruno Gröning így ír egyszerű szavakkal: „Az isteni erő felépít, a gonosz, az ördögi, a sátáni leépít.“

Az ember mindkettőt felveheti magába, és lehetősége van arra, hogy mind testében, mind lelkében hagyja hatni ezt az erőt. Az egyik hatása erősítő és felépítő, a másiké gyengítő és leépítő. A pozitív az egészséget rejti magában, a negatív a betegséget.

A betegség nem Isten büntetése, hanem hibás gondolatok és tettek következménye

Bruno Gröning azt mondta, hogy a betegség a gonosztól jön, és nem Isten büntetése, mint ahogy többnyire állítják. Ezt a gondolatot hazugságnak tartotta, és határozottan elutasította. Isten nem büntet! A betegség a hibás gondolkodás és cselekedetek következménye. Ha az okot megszüntetjük, akkor a következmény is megszűnik, ez Isten akarata.

„Nem úgy van, ahogy az emberek hiszik, hogy a betegség Isten büntetése. Ez ahhoz hasonlít, mint amikor egy gyerek elhagyja a szülői házat. A szülők nem tudják védő kezüket fölötte tartani, nem tudják a gyermeket megvédeni. Így hagytuk el mi is Atyánkat. Ne feledjük, hogy mi egyedül Isten gyermekei vagyunk. Csak Ő tud nekünk segíteni! És Ő segít is nekünk, ha megtaláljuk a hozzá vezető utat.”

A szabad akarat

Az ember maga döntheti el, hogy a betegségben vagy az egészségben hisz-e

Belső vita

Ha fájdalmak lépnek fel, nem mindig könnyű a Regelungen gondolni. Sokan bizonytalanokká válnak: „Regelungok-e ezek, vagy betegségtünetek?“ Egyfajta belső vita kezdődik a hitért. Ilyenkor dől el, hogy az ember meggyógyul-e, ill. hogy mennyi időt vesz igénybe a gyógyulási folyamat. Ez attól függ, miben hisz inkább, a betegség gondolatában vagy a gyógyulásban. Ha továbbra is a betegségben hisz, akkor meg is tartja azt, de ha megküzd magával a gyógyulásban való hitért, akkor megindul a gyógyulási folyamat. Ez az ember saját döntése.

Senki nem kényszerithető gyógyulásra, mindenki csak önként maga dönthet róla

Ez lényeges pont Bruno Gröning tanításában. Mindig kihangsúlyozta, hogy az embernek szabad akarata van, ez a legnagyobb ajándék, amit Isten egy élőlénynek adhatott. Felemeli az embert egy elítélt teremtmény szintjéről a szabad gyermek szintjére, aki az Atya törvényeit nem kényszerből, hanem önként követi. De megkapja a lehetőséget arra is, hogy Isten törvénye ellen cselekedjen.

Bruno Gröning a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartotta az emberek szabad akaratát. Ezért csak azoknak tud segíteni, akik hagyják, hogy segítsenek rajtuk, akik készek a betegségtől megválni. Csak azt szabad elvennie, amit az ember szabad akaratából odaad. Aki a betegségén ül, állandóan rágondol és állandóan arról beszél, hiába vár a gyógyulásra. Bruno Gröning ezt így fejezte ki: „Segíthetek egy embernek abban, hogy megtalálja a jóhoz vezető utat, de nem szabad megfosztanom az erről való döntésétől, még a jóra sem kényszeríthetem. Mindenkinek meg kell találnia a saját útját.“

Regelungen

A test megtisztulása fájdalmakkal járhat

A „Regelungen“ részei a tisztulási folyamatnak

Vannak, akik a Heilstrom felvétele közben fájdalmat éreznek. Bruno Gröning ezt a jelenséget „Regelungn“-nak nevezte. Ez jele annak, hogy a testben változások kezdődnek. A Regelung fájdalmakat nem szabad azonosítani a betegséggel. Ezt a Heilstrom idézi elő, és a beteg szerv megtisztulását jelzi. Kurt Trampler (gyógyult, Bruno Gröning alkalmi munkatársa, újságíró, könyvszerző) így írt erről: „A Regelung fájdalmak gyakran megzavarják a segítséget kérőket. Ezek a fájdalmak szükségesek. Vannak, akik a fájdalmak jelentkezésekor úgy gondolják, hogy visszaestek a betegségükbe. Megijednek, és azt mondják: ‚Ez rosszabb lett, menjünk orvoshoz.‘ Gröning: ‚Ezért figyelmeztetem Önöket, ha a Regelung fájdalmakat éreznek, viseljék el. Nem történik semmi rossz, csak annyi, hogy az ember egészséges lesz.‘“

A Regelungen különbözőek lehetnek. A fájdalmak hasonlíthatnak a betegség tüneteire, sőt előfordulhat, hogy erősebbek is. De teljesen másképpen is megnyilvánulhatnak. Esetenként teljesen különbözőek, mivel minden ember egyénileg reagál a Heilstromra.

A Regelung fájdalmaktól nem lehet az embereket megkímélni. Ez része a tisztulási folyamatnak, amikor a betegség szennye szellemi úton távozik a testből.

A Regelung folyamata

Bruno Gröning a Regelung jelenségét egy piszkos tejeskanna példájával magyarázta meg. Megkérdezte, mit kell tenni, ha a kannában a megsavanyodott tejet frissre akarjuk kicserélni. A válasz kézenfekvő. Először a rossz tejet ki kell önteni, azután a kannát megtisztítani. Teljesen hasonló ez – átvitt értelemben – az embernél is. Ha a testet, mint tejeskannát tekintjük, a betegség a rossz, és az egészség a jó tej, akkor az embernek gondolatban meg kell válnia a betegségtől – vagyis a rossz tejet ki kell önteni. Azután a test megtisztul a betegség „szennyétől“ – ezek a Regelungok. Csak a megtisztított edénybe lehet a friss tejet beleönteni – az egészség elfoglalja helyét az emberben.

Egy másik képpel az embert egy gyümölcsöstálhoz hasonlítja: „Vegyenek egy tálat, ami tele van gyümölccsel, s napok óta ott áll, senki sem törődött vele, hozzá se nyúlt senki, mostanra megromlott. Ez a gyümölcs már élvezhetetlen. Aztán jön valaki, aki friss egészséges gyümölcsöt hoz, akkor nagy botorság volna ezt az ép, friss, egészséges gyümölcsöt rátenni a rosszra, mert az is ugyanúgy megromlana. Ha egészséges gyümölcsöt akarnak, akkor először a rosszat, az élvezhetetlent ki kell dobniuk, de nemcsak ezt kell tenniük, hanem ki kell tisztítaniuk a tálat is, hogy befogadhassa az egészségest. Hasonlítsák össze ezt a tálat a testükkel, a gyümölcsöt a beteg szervekkel; az egészséges az, amit Ön remél, de nem valósulhat meg, ha nem tudja kidobni a rosszat, ebben az esetben, ha a betegségével foglalkozik.“

Az „Einstellen“

Az isteni Heilstrom felvételéhez szükséges megfelelő testtartás és szellemi beállítottság

Bruno Gröning Heilstrom nevezte a gyógyulást előidéző szellemi erőt. Szinonimaként használta még a gyógyhullám és isteni erő szavakat. De hogyan hangolódhat rá az ember a Heilstrom, hogyan nyílhat meg az isteni erő befogadására? Bruno Gröning a következő testtartást ajánlotta: Üljünk egyenes háttal, kezünket és lábunkat ne tegyük keresztbe, nyitott tenyerünket tartsuk felfelé és helyezzük a combunkra. E külső tényezők mellett fontos, hogy kapcsoljuk ki zavaró gondolatainkat, és teljesfigyelemmel arra összpontosítsunk, ami testünkben történik. Ennek alapfeltétele a befogadó, hívő szellemi állapot. Ezen a módon lehet nyitott az ember a Heilstrom felvételére. Bruno Gröning azt mondta: „Isten minden jót megad nekünk, csak mindazt, amit küld, be kell magunkba fogadnunk. Tehát tegyenek így!“

Hogy miért olyan fontos a testtartás, azt így magyarázta meg: „A még könnyedén mozgó emberek előszeretettel teszik görcsbe testüket, ez a szokás hatalma. A lábakat keresztezve; lehet néha lgy elterpeszkedni, ill. nyújtózkodni, de nem akkor, ha a jót, az istenit akarják befogadni. Ekkor legyenek szabadok, nyitott tenyérrel, üres kézzel üljenek, vagy álljanak!“

Kurt Trampler (Gyógyult, Bruno Gröning ideiglenes munkatársa) így írt A nagy megtéréscímű könyvében: „Fontos [...] a belső felkészülés mellett egy látszólag kicsi, de lényeges külsőség. Szabad háttal kell ülni, sem a lábakat, sem a kezeket nem szabad keresztbe rakni. A kezek egymást érintése Gröning felfogása szerint a felsőtest életáramában rövidzárlatot okoz. A lábak keresztbe rakása ugyanezt a kárt okozza az altestben. Aki megszokásból ezt a hibát követi el hosszabb ideig, kellemetlen betegségeket kaphat.“

Figyelni arra, hogy mit érez az ember a testében

A tudatos erőfelvételt Bruno Gröning Einstellen nevezte. Az ember ráhangolódik a gyógyáram fogadására. Ez hol és mikor történik, az nem fontos. Csak az fontos, hogy az ember nyugalomban legyen, kapcsoljon ki minden zavaró gondolatot, és figyelje meg pontosan, mi megy végbe testében. Bruno Gröning mindig megkérdezte hallgatóit, hogy mit éreznek.

„Önöknek csak arra kell ráhangolódni, hogy itt az igazi, isteni adást fogadják, jobban mondva kérjék. Hogy hogyan kapják Önök az adást, azt megálla-píthatják. De mindig azt kell, hogy mondjam, de csak akkor, ha Önök testüket tényleg figyelembe veszik, ha ügyelnek arra, hogy miminden történik benne, nem is annyira körülötte, hanem csakis benne, a sa-ját testükben.“

Minden ember érezheti a gyógyáramot a saját testén. Az egyiknél bizsergést okoz, a másik hideg vagy meleg hullámot érez. A harmadiknak mozgatnia kell a karjait vagy lábait, egy negyedik megrázkódik. Így hív elő az egyes embereknél a gyógyáram különböző reakciókat.