Gyógyulás tizenegy éven át tartó szerencsejáték-függőségből
A. G. (36), Ausztria
22 éves korom óta havonta legalább három-öt alkalommal mentem el különböző játéktermekbe, hogy szerencsét próbáljak a pénznyerő automatáknál. Az első játékteremben tett látogatásom alkalmával körülbelül 2500 eurót nyertem, ami akkoriban jelentős összegnek számított. Ezután egyre többet és többet akartam nyerni. Egyszerűen nem tudtam ellenállni ennek a késztetésnek. Gyakran előfordult, hogy túlléptem a bankszámlámon lévő keretet. Elvesztettem az önbecsülésemet, és úgy éreztem, kudarcot vallottam, nem vagyok elég erős ahhoz, hogy abbahagyjam. Két évvel később, amikor tudatosult, hogy mit is csinálok valójában, már túl késő volt.
Nem tudtam abbahagyni; szerencsejáték-függő lettem. Nem volt világos számomra, hogyan fogok valaha is megszabadulni ettől, és nem konzultáltam sem terapeutával, sem orvossal ezzel kapcsolatban. Egy hónappal a Bruno Gröning Baráti Körrel való első kapcsolatfelvételem előtt akár havi nyolc alkalommal is elmentem játékgépezni. Amikor elfogyott a pénzem, kölcsönkértem más játékosoktól. A bankszámlámat gyakran teljesen kimerítettem. Kínosan ügyeltem rá, hogy eltitkoljam az immár tizenegy éve tartó szerencsejáték-függőségemet a családom és a baráti köröm elől. Miután 2004. november 13-án bevezettek Bruno Gröning tanításába, az első utam egy játékterembe vezetett – egyszerűen nem tudtam megálljt parancsolni magamnak. Aznap eljátszottam az összes készpénzemet, körülbelül 300 eurót. Szorongtam és frusztráltnak éreztem magam. Hirtelen az a gondolatom támadt: Miért csinálom ezt? Kisétáltam a teremből, és azóta egyszer sem játszottam, bár időnként bemegyek egy-egy játékterembe egy italra. Úgy érzem, mintha valamit kitöröltek volna a „merevlemezemről”. Már nem érzek késztetést a játékra. Azon a napon megszabadultam ettől a szörnyű függőségtől.
Pszichológusi állásfoglalás:
A tanulásterápia szempontjából a pozitív, megerősítő első esemény (magas összegű nyeremény) egy tartós, tizenegy éven át tartó szerencsejáték-függőség kialakulásához vezetett. Az ilyen „nem anyaghoz kapcsolható függőségek” általában nagyon nehezen kezelhetők. Az első lépés megtétele, a terapeutához fordulás, gyakran a legnehezebb a szégyenérzet miatt. Így a függő játékosok gyakran túl sokáig maradnak magukra, egyedül, a szorongásaikkal. Ehhez járul még a társadalmi elszigeteltség. Pszichológusként nem tudom megmagyarázni, hogy a Bruno Gröning tanításába való bevezetés után a tünetek spontán eltűntek. Számomra a szerencsejáték hiábavalóságának hirtelen felismerése közvetlenül összefügg a Heilstrom felvételével.
