Gyógyszer-függőségből való gyógyulás
V. S. (61), Berlin (Németország)
1966 óta minden harmadik héten súlyos migrénben szenvedtem. Annak érdekében, hogy legalább az intenzív fejfájásokat egy kicsit is enyhíteni tudjam, és amennyire csak lehetséges munkaképes maradjak, kezdettől fogva a Neuranidal nevű (koffeintartalmú), fájdalomcsillapító tablettát szedtem. Mivel az elkövetkező években az orvosok több egyéb más gyógyszerrel és kezeléssel sem tudtak rajtam segíteni, maradtam a Neuranidal kizárólagos használatánál. Sajnos az intenzíven stresszel telített életvitelem miatt a migrénes rohamaim egyre gyakrabban jöttek, a nyolcvanas években már kéthetente, 1990 után pedig már minden héten jelentkeztek. Annak érdekében, hogy a sok fájdalmat el tudjam viselni, egyre több Neuranidalra volt szükségem. Állandóan a következő rohamtól való félelmemben éltem. El kezdtem szedni a tablettákat fontosabb tárgyalásaim előtt is, sőt megelőzésképpen, már a fejemben jelentkező enyhe rosszulléti tünetek esetén is.
Egyre növekszik a fogyasztás
A tabletták nélkül már nem tudtam megbírkózni az életemmel. Mivel a Neuranidal szabadon kapható volt, mindenütt tudtam magamnak vásárolni. 1990 körül hírtelen légszomj lépett fel, amit fulladási- és halálfélelem kísért. Ez a légszomj csak egy Neuranidal beszedése után szűnt meg. Ez két-három óránként ismétlődött, és a napi fogyasztásomat azonnal 7 db körüli szintre emelte. Az egyik kezelőorvosom már a legelején tanácsolta, hogy: S. asszony, azt ajánlom Önnek, hogy „vezessen naplót az elfogyasztott fájdalomcsillapítóiról“. Ezt meg is fogadtam, és ennek köszönhetően könnyű volt kiszámolnom, hogy 1966 és 1995 között csak a Neuranidal tablettából mintegy 25.000 darabot szedtem be.
Ellenszegülés mindennemű fájdalomcsillapító tablettával szemben
1995 májusában láttam egy TV adást alternatív gyógymódokról, melyben berlini Bruno Gröning barátok számoltak be az ott történt gyógyulásokról. Ezek között volt egy migrénből történt gyógyulás is, mely 30 éven keresztül tartott. Erre írtam azonnal a megadott címre, és 1995-ben bevezettek a tanításba. 1995 augusztusában, három nappal, az egyik Baráti Kör találkozója utáni reggelre a légszomjam teljesen és maradandóan eltűnt. Ezzel egyidejűleg hírtelen nagyon erőteljes belső ellenállás lépett fel bennem mindennemű fájdalomcsillapító tablettával szemben. Ettől a naptól kezdve a legkülönbözőbb és legerősebb fájdalmakat is el tudtam viselni fájdalomcsillapítók nélkül, ami korábban egyáltalán nem volt lehetséges. 1995.szeptember elseje óta egyetlen egy fájdalomcsillapító tablettát nem szedtem be.
Orvosi kommentár:
S. asszony 20 éves kora óta, mintegy három hetenként jelentkező migrénszerű fejfájásoktól szenvedett. Kezdettől fogva fájdalmai elnyomására a Neuranidal (Acetilsalicilát, paracetamol és koffein tartalmú) nevű gyógyszert szedte. A stressz és az egyre gyakrabban jelentkező migrénes rohamok miatt a gyógyszert egyre sűrűbben használta, a végén már a tárgyalásai előtt is megelőzés érdekében. A dózis 44 éves koráig rendszeresen növekedett napi hét tabletta mennyiségre. Végül is légszomj tünetek és fulladásos érzések jelentkeztek nála, ha a szedéssel pár órát kihagyott. 49 éves korában bevezették Bruno Gröning tanításába, és innentől fogva rendszeresen, naponta kétszer einstellezett. Két hónappal később eltűnt a szer bevételének vágya, sőt, egyik napról a másikra az intenzív testi tünetei is megszűntek. Ez a fogyasztási kényszer alóli megszabadulás a mai napig már tizenegyedik éve tart, ráadásul úgy, hogy a fejfájások az első években továbbra is fennálltak. Egy ilyen gyógyulás, és egy ilyen, azóta is tartós fájdalomtűrő képesség pl. pszichoterápiás (függőségi) kezelés alkalmazása nélkül orvosi szempontból rendkívülinek tekinthető.
