Gyógyulás évekig tartó drogfüggőségből

A. M. (42), Wels (Ausztria)

„Ez az ajánlat súlyos következményekkel járt egész későbbi életemre vonatkozóan. Éppen 17 éves voltam, nagyon félénk, visszahúzódó, egyáltalán nem volt önbizalmam, amikor az akkori barátomat, későbbi férjemet és engem egyik ismerősünk megkínált egy jointtal (hasis cigaretta). Ezt az un. barátoktól kapott megkínálást még továbbiak követték, amelyeket szívesen elfogadtunk. Így kerültünk bele a felállított csapdába, mint ahogy előttünk és utánunk is olyan sokan. Az első próbálkozások után már mi vettük meg saját magunknak a hasist, amit először csak hétvégeken fogyasztottunk.

Észrevétlenül jött a függőség

Kb. két-három hónap múlva már minden este szívtuk a hasist és kb. egy fél év múlva napközben is. Még amikor dolgozni mentem, akkor sem mentem el otthonról „józanul“. Hogy mennyi grammot fogyasztottam naponta, nem tudtam felmérni, mert nagyon ritkán szívtam egyedül. Abból indulok ki, hogy kb. 3 gramm volt, valószínűleg azonban több is. A hasis fogyasztása életünk szerves részévé vált. A drogfogyasztás külső jeleit szempirosság elleni cseppekkel egészen jól el tudtam rejteni.

A fogyasztott szerek fajtája bővült

A bódulatot okozó szerek választéka gigantikus és én minden lehetséges fajtáját kipróbáltam: így nemsokára mindent fogyasztottam, ami a kezem ügyébe került: LSD-bélyeget, Speedet, kokaint, hallucinogén gombákat, tablettákat (Lexotanil, Rohypnol stb.) és alkoholt. Néha bevettem néhány tablettát, utána többnyire teqilát és sört ittam rá, utána már semmit sem éreztem – és természetesen heroint!

Ha erre az időre visszagondolok, egyetlen egy napot sem voltam tiszta. Mindez olyan észrevétlenül történt, míg végülis az egész ismeretségi köröm olyan emberekből állt, akik drogokat fogyasztottak. Akkoriban azt gondoltam, hogy a helyzetet kontrollálni tudom, de már régen nem ez volt a helyzet. Amikor 29 éves voltam, egy közlekedési balesetben meghalt a férjem.

Elveszítettem a talajt a lábam alól

Ettől kezdve indultam el igazán a lejtőn. Minden tartásom elveszítettem az életben és nem voltam képes rendszeres munkavégzésre. Hogy a lelki fájdalmakat tompítsam, és hogy mindent elfelejtsek, már reggel heroin injekcióval kezdtem. Ezután következett életem legrosszabb hat éve. A szer minőségétől függően naponta egy-két gramm heroinra volt szükségem és mindent bevettem, amihez éppen hozzájutottam.

Heroin nélkül semmit nem voltam képes tenni, még enni és inni sem. Egy korty víz sem maradt meg a gyomromban, ehhez jött még a hányinger, hasmenés, hidegrázás, görcsök, hidegérzet és az egész testemben fellépő fájdalom. Ezek az állapotok olyan súlyosak voltak, hogy már csak a halált kívántam. Ha azonban újból heroint vettem be, minden fájdalom eltűnt, ismét tudtam enni és inni és jól éreztem magam.

Ehhez az állapothoz jött még hozzá a rendőrségtől való félelem, mert egymás között drogokkal is kereskedtünk, így tudtunk a szerhez jutni. Minden értéktárgyamat eladtam és banknál is teljesen eladósodtam. Az 1,68-as testmagasságomhoz viszonyítva 45 kg-ra soványodtam le és testileg roncs voltam.

Néha az volt minden vágyam, hogy meghaljak

Hogy szüleimet a látványomtól való fájdalomtól megkíméljem, megszakítottam a családommal a kapcsolatot. Ebben az időben nem volt kapcsolatom más un. rendes emberekkel. Ennek ellenére a szüleim és a családom soha nem mondott le rólam. Édesanyámtól tudom, hogy ő ezekben az években imádkozott értem. A lánytestvérem és a férje gyakran segítettek nekem abban, hogy megpróbáljak leszokni, de soha nem sikerült.

Édesanyám egyik orvos ismerőse jóvoltából négyszer is voltam kórházban elvonáson, ott minden 12 órában 10 db 120 mg-os Codidol tablettát kaptam a testi elvonási tünetek ellen.

A gyógyszerek ellenére is voltak fájdalmaim az egész testemben, az alvás is lehetetlen volt. Nem viseltem el a testi elvonási tüneteket. Inkább hozattam egy barátommal heroint a kórházba. Így minden egyes alkalommal javulás nélkül mentem haza. Gyakran nem volt pénzem heroinra, ekkor mákkapszulát szedtem és minden lehetséges szert, hogy a testi elvonási tüneteket kibírjam. Ebben az időben gyakran már csak meghalni akartam, egyszerűen nem láttam már más kiutat.

Egy szórólap mutatja meg az utat

Amikor a Bruno Gröning Baráti Körbe kerültem, már 18 éve voltam drogfüggő, ebből több mint 7 évig a heroin szorításában. Egy orvosnál találtam egy szórólapot egy meghívóval, amely egy orvosi előadásra szólt, ahova a bátyám is elkísért, oda sem tudtam kábítószermentes állapotban elmenni.

Amikor a végén a bátyámmal hazamentünk, ezt a gondolatot kaptam: „Most a hasisfogyasztást abbahagyod.“ A bátyám nem hitt nekem, hiszen ezt előtte már túl sokszor mondtam. A keményebb drogokra, mint a heroin, ettől a pillanattól kezdve már egyáltalán nem gondoltam, Ettől az estétől számítva, - ez 1998. október 22. volt - egészen mostanáig, 2006 júniusáig nem fogyasztottam heroint, kokaint, speed-et és a többi szert sem. Csodálatos módon semmiféle elvonási tünetem nem volt. A drogok utáni sóvárgás is egyszerűen elmúlt. Kb. két hónap után még egyszer két hétig fogyasztottam hasist, de utána végleg felhagytam vele.

Ugyanazon év novembere óta rendszeresen részt veszek a közösségi órákon és követem Bruno Gröning tanítását. Ismét örömömet lelem az életben, újból jó a kapcsolatom a családommal és örülök minden reggel annak, hogy élek. A súlyom is normalizálódott és ismét tudok dolgozni. A régi „barátok“ közül a korábbi drogos életemből a 20 közül már csak öten élnek, ezért nagyon tudom értékelni, hogy rendes egészséges életet élhetek.

Pszichológiai állásfoglalás

M. asszony saját elmondása szerint több mint 18 évig fogyasztott illegális drogokat, ebből hét évig erős heroinfüggőségben szenvedett. 17 éves korában került kapcsolatba a hasissal (cannabis) mint bevezető droggal és gyorsan rendszeres fogyasztóvá vált, utána következett az LSD, Speed, kokain és a heroin, hallucinogén gombák valamint különböző pszichoaktív gyógyszerek alkohollal kombinálva. Férje halála után M. asszony végleg elveszített minden kontrollt a drogfogyasztása fölött és súlyos heroinfüggő lett (naponta 1-2 gramm).

Az ópiátok elvonásánál a szokásos súlyos tünetek léptek fel nála (hányás, hasmenés, hidegrázás stb.), amelyek mindig megakadályozták a testi méregtelenítés eredményességét. Négy kórházi kezelés során sem sikerült neki, hogy a leszoktató terápiát végigvigye. Tizennyolc évi intenzív drogfogyasztást követően M. asszony testileg teljesen leépült, eladósodott és beszerzési bűnözésbe bonyolódott. A Bruno Gröning Baráti Kör egyik orvosi előadása után 1998. október 22-én Welsben (Felső-Ausztria) mindenféle testi elvonási tünet nélkül spontán módon megszabadult a drogoktól. Ez a helyzet a mai napig, 2006 júniusában is fennáll, tiszta maradt. Az élete ismét rendezett körülmények között folyik.

Pszichológiai nézőpontból tekintve ilyen spontán gyógyulás nem magyarázható és nem is tudható be egészségügyi módszereknek. Általában az ilyen hosszú ideje fennálló függőség sikeres méregtelenítő terápia esetén is az esetek több mint 90 %-ában legkésőbb két év múlva ismét visszaesést eredményezhet. M. asszony ezzel szemben soha nem csinálta végig az elvonó kúrát, sem az azt követő terápiát. Figyelembe kell venni azt a fontos tényt is hogy nem vett részt terápiában sem. Így ez a spontán gyógyulás számomra csodával határos, ami csak Bruno Gröning tanítása általi szellemi úton következhetett be.