Gyógyulások depressziókból
Gyógyulás alkoholfüggőségből és depresszióból
J. L. (54), Buffalo (USA)
Röviddel a 18. születésnapom után (1968) kezdtem el sört és pálinkát inni. Minden nap, hétfőtől vasárnapig megittam 12-17 doboz sört. Akkoriban természetes volt számomra, hogy miután hazamentem a munkából, átöltöztem, elmentem a törzshelyemre, a kocsmába és hajnali 3-ig ott maradtam, majd reggel 7-kor felkeltem és minden alkalommal borzasztóan másnaposan mentem dolgozni. Akkoriban az építőszektorban dolgoztam. Így ment ez napról napra. Ez lett az életem mintája. Ma már el sem tudom képzelni, hogyan tudtam túlélni 35 évet, ilyen mértéktelen alkoholfogyasztással.
Gyógyulását depressziók
M. L. asszony (42) (Németország)
Mielőtt a Bruno Gröning Baráti Kört megismertem volna, hat éven keresztül depresszióban szenvedtem. Szorongásaim voltak, nem érdekelt semmi sem, már
maga a reggeli felkelés is kín volt számomra. Mindentől féltem, ami aznap rám várt. Nem voltam képes világosan gondolkodni, csak céltalanul
üldögéltem, és a legegyszerűbb házimunkát sem tudtam ellátni. Különböző erősségű gyógyszereket szedtem, eleinte Baldriant, később Demetrint, Tofranilt
és Saroten tablettákat.
5 nappal a bevezetésem és a gyógyáram felvétele után a panaszok egy-szerűen eltűntek, szorongásaim megszűntek. Reggel könnyedén fel tudok kelni, és
élénken résztveszek a napi élet tevékenységeiben. Gyógyszereket sem kell már szednem, megszabadultam a depressziómtól.
Gyógyulását depressziók
E. G. asszony (64) (Németország)
1985-ben, 59 évesen munkanélküli lettem. Ez olyan mérhetetlenül megrázott, hogy depresszióba estem. Éjjelente nem tudtam aludni, a lakásomat
elhanyagoltam, emberkerülő és apatikus lettem, az utcára sem merészkedtem ki egyedül, hogy bevásároljak. Ha valaki megszólított, rögtön sírni kezdtem.
Négy éven keresztül az orvosok B12 vitamin injekcióval és Imap tablettával kezeltek, de sikertelenül. Bevezetésem idején (1989 november) teljesen a
mélyponton voltam.
Rögtön a bevezetésem után elkezdtem a lakásomban rendezkedni, és ezt azóta is rendben tudom tartani. Három héttel később úgy éreztem magam, mint-ha
soha nem lettem volna depressziós. Azóta megszűnt az apátia, depresszió, emberkerülés; a gyógyszerek szedését is abbahagyhattam.
Gyógyulását depressziók
R. B. úr (25) (Németország)
Körülbelül három éven keresztül szenvedtem depresszióban, amely a következő tünetekben nyilvánult meg: légszomj, magányosság érzése, emberkerülés,
öngyilkossági gondolatok, kedvetlenség mindenféle tekintetben, rémálmok és hányinger. Majdnem mindig csak az ágyat nyomtam. Vizsgák előtt elvesztettem
minden önbizalmamat, és az utolsó pillanatban a vizsgákat is sokszor lemondtam. Pszichoterápiás kezelések csak átmenetileg nyújtottak segítséget.
Röviddel a bevezetésem után hirtelen lelki felszabadulást és erőt éreztem a hasamban, és hosszú idő után először elkezdtem nevetni minden ok nélkül,
egyszerűen csak azért, mert olyan jól éreztem magam. Csodálatos életörömet éreztem. Nem voltam többé fáradt, teljesen egészséges lettem.
Gyógyulását depressziók
N. D. asszony (49) (Németország)
Gyakran voltam ideges, már minden kis csekélység felizgatott, és úgy éreztem, hogy mellkasomban nehéz teher van. A tehertől meg akartam fulladni.
Felkerestem egy orosz gyógyítót, aki kézrátétellel segíteni tudott, de az eredmény csak rövid ideig tartott.
Bruno Gröning tanításába való bevezetésem után egy igazi forradalom tört ki bennem, alig aludtam, bensőmben minden mozgásban volt. Három hét
elteltével aztán mintha elfújták volna a lelki problémáimat. Szabadnak, könnyűnek, értékesnek érzem magam, és azóta is bizalommal tekintek a jövőbe.
Healing from severe depression and anxiety disorder
E. B. (50), Ergoldsbach (Germany)
In the year 1995, an ominous situation developed at my workplace - mobile nursing care - mobbing was becoming widespread. This caused me to develop permanent anxiety, and I could hardly do my job any more. In 1997, my frame of mind was so shattered that, for example, I was neither able to fill a syringe nor administer intramuscular Injections. At home I could no longer calm down, and I was plagued by thoughts of suicide. A neurologist had me admitted to the district hospital because of acute self-endangerment. At first I was completely sedated, so that I hardly perceived anything. After eight weeks without significant improvement I was released at my own risk on the condition that I undergo psychiatric treatment. On the one hand the prescribed medication did help me to somehow be active, but on the other hand everything was insensitive and mechanical. In the end it helped just as little as conversational therapy.
Gyógyulás súlyos depresszióból és lelki megrázkódtatási zavarból (PTBS)
R. Z. (43), Melbourne (Ausztrália)
Már gyermekként is depressziós voltam. Apám gyakran volt erőszakos velem. Mindig nagyon csendes és félénk voltam, rosszul aludtam. Amikor kilenc éves voltam, bántalmaztak. A család tudott róla, de nem tettek ellene semmit. Amikor 16 éves voltam, megpróbáltam megölni magam, bevettem egy nagy adag tablettát – „sikertelenül“. Az iskolában minden tantárgyból megbuktam. Emiatt még jobban gyűlöltem magam és azt gondoltam, hogy semmire nem vagyok jó. Amikor 18 éves voltam, elköltöztem otthonról. 22 éves koromtól négy éven keresztül pszichiátriai kezelés alatt álltam. Gyógyszereket nem szedtem a mellékhatások miatt. A házasságom három év után tönkrement és a kezelő pszichiáterem azt mondta, hogy nem tud többet tenni értem. Pszichológusok, pszichiáterek, orvosok, kórházak, lélekgyógyászok és gyógyászok Odisszeáján mentem keresztül. A múlt minden emléke egyre építette le a testemet. Elrejtőztem és kemény pánikrohamokat éltem át, mintha szívinfarktusom lett volna. Aztán órákra elveszítettem az eszméletemet. Az ajtókat bezárva tartottam és éveken keresztül sírtam magam álomba. A depressziók, félelmek és a pánikrohamok egyszerűen túl súlyosak voltak és 2003-ban beutaltak egy pszichiátriai intézetbe. Tesztelés után gyógyszerekre állítottak (Cipramil, később Avanza = Mitrazepam), amelyek segítettek is. Azt gondoltam, mostmár minden rendben lesz, de volt még valami a lelkemben, ami hangosan felkiáltott. 2005-ben megpróbáltam egy pszichiáter segítségével a gyógyszereket elhagyni. Amikor a dózist egy tablettára (30 mg) csökkentettem, megjelentek az elvonási tünetek. Szenvedtem a verejtékezéstől, a fájdalomtól, a félelemtől, a hidegrázástól, a hányingertől és a klausztrofóbiától. Elhatároztam, hogy szedem továbbra is a gyógyszert. Altatót és Váliumot írtak fel az elvonási tünetek ellen, de amikor az Avanza dózist újra 60 mg-ra emeltem, megszünt minden elvonási tünetem. Ez nagy csalódás volt számomra, mert most láttam, hogy nagyon erősen függök a gyógyszertől. Az volt az érzésem, hogy a hátrlévő életemet terápiákon és orvosoknál fogom eltölteni. A depresszió annyira súlyos volt, hogy továbbra is sokat sírtam, fájdalmaim voltak mindenhol és végezni akartam az életemmel. Az öngyilkosságot 2007. július 1-jére terveztem.
