Gyógyulások evés-hányás-kényszerből (Bulímia)
Gyógyulását étkezési zavarok
D. M. úr (32) (Németország)
1983-ban észrevettem magamon, hogy nem étkezem normálisan, mértéktelenül sokat ettem. Többek között egy egész kenyeret, fél kiló sajtot, fél liter
joghurtot fogyasztottam el egyszerre, s utána olyan hasfájást kaptam, hogy le kellett feküdnöm. Az évek folyamán ez az állapot egyre súlyosbodott.
Végül is délben az ebédem fél kiló kenyérből, 25 dkg sajtból, és fél liter joghurtból állt. Este, a munkából hazafelé egy doboz (20 db) csokoládés
desszertet fogyasztottam el, s otthon fél kiló csokoládés pudingot, 2 doboz tejberizzsel és a déli kenyérmaradékkal folytattam. Hogy megszabaduljak a
gyomromban való nyomástól, gyakran kihánytam az ételt. 1989-ben kórházi tartózkodásom óta szolgálatképtelenné nyilvánítottak "étkezési zavarokkal járó
súlyos depresszív kimerültség" miatt, és elindították az előnyugdíjazásomat is. Időközben öngyilkossági gondolatokkal foglalkoztam, mert nem akartam
tovább így élni.
1989 decemberében, bevezetésem után az öngyilkossági gondolatok eltűntek, és 1990 áprilisa óta teljesen meggyógyultam. Előnyugdíjazásomat
visszavonták, és újra tudom hívatásomat gyakorolni.
Heilung von Bulimie
K. M. (26), Wien (Österreich)
Enttäuscht vom Leben, der Liebe und von mir selbst flüchtete ich vor mir selbst nach England. Hier trat ich im Spätsommer 1999 eine Stelle als Au-pair in einer Londoner Vorstadt an. Nach all den Anstrengungen und belastenden Ereignissen der ersten Jahreshälfte dachte ich, ein Jahr Auszeit würde mir guttun. Von diesem Jahr im Ausland erhoffte ich mir viel: Klarheit für meine beruflichen Zukunftsvisionen, Ordnung für meine privaten und gesundheitlichen Angelegenheiten.
Essen statt Liebe
Bald entdeckte ich einen Ersatz für die fehlende Liebe in meinem Leben – Essen. Es fühlte sich so an, als ob ich damit den Schrei in mir ein wenig stillen könnte. Ich stopfte mich mit allem möglichen Essbaren nur so voll, um hinterher total unglücklich zu sein: Der Selbstbetrug führte schließlich dazu, dass ich mich total unzufrieden fühlte – mit meiner Situation und meiner Figur. Also erbrach ich immer wieder, was ich gegessen hatte, um mich hinterher wieder vollzustopfen. Die Aggression gegen mich selbst wuchs.